Címünk egy gyakori nyelvhelyességi hiba karikírozása. A későbbiekben bemutatom ezt is, de addig lássunk másokat!
Furcsa ez a kényesen ügyel. Nem keveredés? Kényes valamire vagy kínosan ügyel valamire. Ennek ellenére mindkettőre van találat az interneten, a kínosan ügyelre körülbelül hatszor annyi, mint a kényesen ügyelre. Kínosan ügyelni vagy kényesnek lenni… Úgy látszik, hogy lassan egyre megy.
Ősrégi, legalább félévszázados nyelvművelői figyelmeztetés, hogy tipikus szóláskeveredés áll fenn: valami van a füle mögött és vaj van a fején… Most még nem mindegy. De lehet, hogy ötven év múlva ez is eggyé válik, s akkor már úgy fogják gondolni, hogy valakinek valamiért vajat tettek a füle mögé.
Látszólag leomlott. Látszólag támaszkodik. Vagyis csak úgy látszik, hogy leomlott, valójában nem. Úgy látszik, hogy támaszkodik, valójában nem. Pedig nem ezt akarták mondani. Hanem azt, hogy: láthatólag. Vagyis nyilvánvalóan leomlott. Nyilvánvalóan támaszkodik. A látszólag nem láthatólag!
A nyelvtani alak ingadozása okozza a bizonytalanságot. Az egyes szám harmadik személyű birtokos személyragnak (újabban: személyjelnek) kétféle változata van (kar-a – kar-ja, csütörtök-e – csütörtök-je), de bizonyos esetekben csak egy, ahogy itt is: a szellemiség tára és nem tárja.
Új jelenség, hogy nem mernek a meteorológusok az időjárással (és nem az idővel) kapcsolatban biztosat mondani, tehát szerintük az időjárás nem nyári vagy téli, hanem nyárias vagy télies. Pedig alapesetben decemberben az időjárás: téli! Ősszel viszont gyakran fordulhat az időjárás téliesre.
Egyszerűsítsük a terpeszkedő kifejezést! Sok tervezett beruházást felfüggesztettek. Az efféle terpeszkedő kifejezések közül csúcstartónak számít Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégánk gyűjtése: jogszabályok kerültek megkerülésre.
Újabb fölösleges terpeszkedés! Az idei évben helyett inkább mondjuk-írjuk azt, hogy: idén. Mindkét esetben, sőt mindenkor!
A foglalkozást kompromittálni annyit tesz, hogy hírbe hozni, gyanúba keverni, lejáratni. Nem inkább arról lehetett szó, hogy: szabotálta, azaz nem akarta végrehajtani? Sohase tudjuk meg! Persze az is érdekes, hogy a dadussal hogyan akasztjuk össze a bajuszt… Nyilvánvaló, hogy átvitt értelemben használjuk a szólást, de pont a dadus esetében… bajusz?
A hibát vét szerkezetre is legalább ötven éve hívják fel a figyelmet a nyelvművelők. Mivel mindhiába, valószínűleg tudomásul kell vennünk. Egyébként tautológiának, fölösleges többletnek gondoljuk. A vét azt jelenti, hogy bűnt, hibát követ el, tehát a hibát vét így túlzás. De már az értelmező kéziszótár is megbocsátó, pusztán pongyolának és sportnyelveinek véli a hibát vét formát. Balog Lajos tanár úr – a példák gyűjtője – hozzáteszi, hogy a szótárban nem említett használatban is furcsának gondolja a hibát vét szókapcsolatot: elvétette a célt, azaz elhibázta. Inkább azt mondaná: hibát követ el, hibát ejt, de leginkább azt, hogy: hibázik.
Mivel az elkeseredik igében van valami mozzanatosság és befejezettség, a sokáig meg folyamatosságra utal, a kettő üti egymást. Így jó lenne: Sokáig azonban nem kellett keseregnie.
Sokszor elmondtuk, kifogásoltuk, hogy az egészségügyi helyett többnyire megfelelő lenne az egészségi, de mindhiába. Az egészségügy győz az egészség felett…
Ahogy az egészség helyett egészségügyi áll, úgy a látszik helyett látszódik. Fölöslegesen.
Az ok és cél összekeverése is általánossá vált. Az energiatakarékosság itt nem ok, hanem cél, tehát: az energiatakarékosság érdekében.
Nem kell ennyi kötőszó! Inkább így: A járművét nem az út vonalvezetésének megfelelően kormányozta, ezért előbb nekiütközött, majd felhajtott a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetre. Vagy: Mivel a járművét nem az út vonalvezetésének megfelelően kormányozta, előbb nekiütközött, majd felhajtott a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetre. Igaz, az is zavaró, hogy az utolsó két állítmánynak nem egyezik meg a vonzata, így azokat nem lehetne összevonni. Helyette így kellene: előbb nekiütközött a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetnek, majd felhajtott rá.
A paplan alatt is vannak dolgok, de a szólás úgy szól: a szőnyeg alá söpör.
Helyesen: más lesz, mint megszoktuk, vagy: szerényebb lesz a megszokottnál.
Helyesen (nem is értjük, hogy miért nem vette észre a fogalmazó): kevesebb LED-izzó világítja meg a vásár környékét.
A gyerekeket vezetni kell? Nem fordítási hiba ez? A gyerekeket mi nem vezetni, hanem kísérni szoktuk.
Magyarul elég értelmetlen ez a szöveg. Fordítási probléma lehet az oka. Az angol caravan ugyanis magyarul: (vontatott) lakókocsi, kempingautó. Így már sokkal világosabb lenne a leírás. De ha a jogszabályok folyamatosan megkerülésre kerülnek, akkor annyira nem csodálkozunk.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?