Címünk egy gyakori nyelvhelyességi hiba karikírozása. A későbbiekben bemutatom ezt is, de addig lássunk másokat!
Furcsa ez a kényesen ügyel. Nem keveredés? Kényes valamire vagy kínosan ügyel valamire. Ennek ellenére mindkettőre van találat az interneten, a kínosan ügyelre körülbelül hatszor annyi, mint a kényesen ügyelre. Kínosan ügyelni vagy kényesnek lenni… Úgy látszik, hogy lassan egyre megy.
Ősrégi, legalább félévszázados nyelvművelői figyelmeztetés, hogy tipikus szóláskeveredés áll fenn: valami van a füle mögött és vaj van a fején… Most még nem mindegy. De lehet, hogy ötven év múlva ez is eggyé válik, s akkor már úgy fogják gondolni, hogy valakinek valamiért vajat tettek a füle mögé.
Látszólag leomlott. Látszólag támaszkodik. Vagyis csak úgy látszik, hogy leomlott, valójában nem. Úgy látszik, hogy támaszkodik, valójában nem. Pedig nem ezt akarták mondani. Hanem azt, hogy: láthatólag. Vagyis nyilvánvalóan leomlott. Nyilvánvalóan támaszkodik. A látszólag nem láthatólag!
A nyelvtani alak ingadozása okozza a bizonytalanságot. Az egyes szám harmadik személyű birtokos személyragnak (újabban: személyjelnek) kétféle változata van (kar-a – kar-ja, csütörtök-e – csütörtök-je), de bizonyos esetekben csak egy, ahogy itt is: a szellemiség tára és nem tárja.
Új jelenség, hogy nem mernek a meteorológusok az időjárással (és nem az idővel) kapcsolatban biztosat mondani, tehát szerintük az időjárás nem nyári vagy téli, hanem nyárias vagy télies. Pedig alapesetben decemberben az időjárás: téli! Ősszel viszont gyakran fordulhat az időjárás téliesre.
Egyszerűsítsük a terpeszkedő kifejezést! Sok tervezett beruházást felfüggesztettek. Az efféle terpeszkedő kifejezések közül csúcstartónak számít Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégánk gyűjtése: jogszabályok kerültek megkerülésre.
Újabb fölösleges terpeszkedés! Az idei évben helyett inkább mondjuk-írjuk azt, hogy: idén. Mindkét esetben, sőt mindenkor!
A foglalkozást kompromittálni annyit tesz, hogy hírbe hozni, gyanúba keverni, lejáratni. Nem inkább arról lehetett szó, hogy: szabotálta, azaz nem akarta végrehajtani? Sohase tudjuk meg! Persze az is érdekes, hogy a dadussal hogyan akasztjuk össze a bajuszt… Nyilvánvaló, hogy átvitt értelemben használjuk a szólást, de pont a dadus esetében… bajusz?
A hibát vét szerkezetre is legalább ötven éve hívják fel a figyelmet a nyelvművelők. Mivel mindhiába, valószínűleg tudomásul kell vennünk. Egyébként tautológiának, fölösleges többletnek gondoljuk. A vét azt jelenti, hogy bűnt, hibát követ el, tehát a hibát vét így túlzás. De már az értelmező kéziszótár is megbocsátó, pusztán pongyolának és sportnyelveinek véli a hibát vét formát. Balog Lajos tanár úr – a példák gyűjtője – hozzáteszi, hogy a szótárban nem említett használatban is furcsának gondolja a hibát vét szókapcsolatot: elvétette a célt, azaz elhibázta. Inkább azt mondaná: hibát követ el, hibát ejt, de leginkább azt, hogy: hibázik.
Mivel az elkeseredik igében van valami mozzanatosság és befejezettség, a sokáig meg folyamatosságra utal, a kettő üti egymást. Így jó lenne: Sokáig azonban nem kellett keseregnie.
Sokszor elmondtuk, kifogásoltuk, hogy az egészségügyi helyett többnyire megfelelő lenne az egészségi, de mindhiába. Az egészségügy győz az egészség felett…
Ahogy az egészség helyett egészségügyi áll, úgy a látszik helyett látszódik. Fölöslegesen.
Az ok és cél összekeverése is általánossá vált. Az energiatakarékosság itt nem ok, hanem cél, tehát: az energiatakarékosság érdekében.
Nem kell ennyi kötőszó! Inkább így: A járművét nem az út vonalvezetésének megfelelően kormányozta, ezért előbb nekiütközött, majd felhajtott a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetre. Vagy: Mivel a járművét nem az út vonalvezetésének megfelelően kormányozta, előbb nekiütközött, majd felhajtott a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetre. Igaz, az is zavaró, hogy az utolsó két állítmánynak nem egyezik meg a vonzata, így azokat nem lehetne összevonni. Helyette így kellene: előbb nekiütközött a forgalmi sávokat elválasztó járdaszigetnek, majd felhajtott rá.
A paplan alatt is vannak dolgok, de a szólás úgy szól: a szőnyeg alá söpör.
Helyesen: más lesz, mint megszoktuk, vagy: szerényebb lesz a megszokottnál.
Helyesen (nem is értjük, hogy miért nem vette észre a fogalmazó): kevesebb LED-izzó világítja meg a vásár környékét.
A gyerekeket vezetni kell? Nem fordítási hiba ez? A gyerekeket mi nem vezetni, hanem kísérni szoktuk.
Magyarul elég értelmetlen ez a szöveg. Fordítási probléma lehet az oka. Az angol caravan ugyanis magyarul: (vontatott) lakókocsi, kempingautó. Így már sokkal világosabb lenne a leírás. De ha a jogszabályok folyamatosan megkerülésre kerülnek, akkor annyira nem csodálkozunk.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.