Fábián Pál tanár úr, az 1984-es helyesírás „atyja” így óvott bennünket a helyesírási szabályok lazításától: A helyesírás a magyar nép és nyelv egységét jelenti, ügyeljetek arra, hogy egységes maradjon! A helyesírás az igényes, művelt magyar köznyelvet, a legszélesebb rétegek számára a könnyebb megértést, valamint a magyar írásbeliség – határok nélküli – egységét szolgálja. A közszolgálati médiafelületek (a hagyományos és az online sajtó) helyesírása sok tekintetben minta a közönség számára.
Sajnos, sokszor rossz minta. A digitális-információs világban a lapok, folyóiratok, online médiafelületek helyesírása gyakran hagy kívánnivalót maga után. A magánkézben lévő sajtótermékeknél költségkímélés miatt elsőként az olvasószerkesztőkön és a korrektorokon takarékoskodnak; az újságírók szakmai képzésében pedig háttérbe szorulnak a sajtónyelvi, helyesírási ismeretek.
Minya Károly főiskolai tanár ötlete nyomán 2019-ben a sajtó helyesírási kultúrájának emeléséért népszerű, vonzó korrektorversenyt hirdetett meg a 2000-ban alapított Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a 2006-tól működő Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda. A korrektorverseny célja, hogy összemérhessék tudásukat a korrektorként elhelyezkedni kívánók, az egyes médiumoknál már olvasószerkesztőként, korrektorként dolgozók, illetve bárki, aki szeretné próbára tenni helyesírási tudását. Minden évben a legeredményesebb három versenyző megkapja Az év korrektora címet, amely ily módon beleilleszkedik az egyes szakmák, területek minőségbiztosítási rendszerébe (pl. Az év könyve, Az év bankja).
A verseny két részből áll: egy rövid online helyesírási feladatsorból (korábban tesztből) és egy szövegjavításból. A Mandiner (2021) így számolt be a harmadik versenyről: „A gyakorlati rész az újságoknál, könyvkiadóknál, igényesebb hírportáloknál, sőt blogoknál, üzleti szereplőknél dolgozó korrektorok mindennapi munkáját idézi azzal a különbséggel, hogy nyelvhelyességi-stilisztikai szempontból nem kell nézni a szöveget, azt ugyanis lehetetlen precízen, objektíven mérni. Ez a feladat főleg az alaposságról szól. Persze otthon kell lenni a szabályzatban, hogy az ember esetleges bizonytalansága esetén tudja, hol keressen választ, no és nyilvánvalóan ki kell tudni szúrni a szövegben megbúvó helyesírási hibákat, azokat is, amelyek kaméleonként simulnak bele a közegükbe. A korrektori munka sokkal megbízhatóbb hibafelismerést követel, mint amire bármilyen szoftver képes – bizonyos nyelvtani tudás felett az emberek amúgy is csak az elgépelések kiszűrésére használják a szövegszerkesztők helyesírás-ellenőrző funkcióját.”
Az év három, szakmailag legjobb korrektora – az értékes nyeremények mellett ” megkapja Az év korrektora címet. Ezzel az is a cél, hogy a lapok az impresszumukban is közzétehessék ezt a kitüntetést, amely egyúttal garantálja a kiadvány nyelvi minőségi színvonalát.
A versenyzők száma eddig 60–90 fő között mozgott. A résztvevők szinte a teljes magyar nyelvű hagyományos és online sajtót lefedték, illetve akadtak egyéni érdeklődők, akik csak próbára kívánták tenni helyesírási tudásukat. Az első versenyt 2019. március 19-én rendezték a Duna Palotában. A második versenyt a koronavírus-járvány miatt – kényszerűségből – online módon szervezték 2020. október 3-án. Az online-szervezés annyira sikeresnek bizonyult, hogy a későbbiekben meg is maradt ez a lebonyolítási forma, mely kétségtelenül előnyös a vidéki és a határon túli versenyzőknek. A harmadik online-versenyt 2021. szeptember 25-én szervezték meg; a negyedik verseny pedig most 2022. szeptember 24-én lesz. A résztvevők kérésére a verseny 2022. szeptember 28-án, szerdán 16 órakor nyilvános jelenléti eredményhirdetéssel, szakmai találkozóval zárul az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A találkozón kerekasztal-beszélgetést szerveznek a sajtó nyelvéről, helyesírásáról, amelyen részt vesz Farkas-Wellmann Endre főszerkesztő (helyorseg.ma), Kiss Róbert Richard turisztikai újságíró, az ötletadó Minya Károly és Pölcz Ádám nyelvész. Az érdeklődők a jelenlévő nyelvészeknek szakmai kérdéseket is feltehetnek. Az első ilyen jellegű fórumon kiderült, hogy a korrektorok igénylik a szakmai megbeszéléseket.
Az év korrektora díjasok (eddig): Fábián György, Helfrich Judit, Póla Gergely (2019), Helfrich Judit, Korpa Ildikó, Póla Gergely – Fábián György (holtverseny) (2020), Helfrich Judit, Póla Gergely – Szvorényné Mezei Klára (holtverseny) (2021). Minden valószínűség szerint ők a Kárpát-medence legjobb korrektorai! Mint látható, vannak, akik már háromszor értek el helyezést – a szabályzat értelmében ennél többre nincs lehetőség; jelentkezhetnek ugyan a versenyre, megmérettethetik magukat, de Az év korrektora címet csak háromszor kaphatja meg valaki – így másoknak is lehetőségük nyílik a cím birtoklására.
A Mandiner (2021) ezzel zárja tudósítását: „A Kárpát-medencei korrektorverseny kiváló alkalom arra, hogy felhívja a figyelmet a nemzet felbecsülhetetlen kincsét jelentő magyar nyelvre, a helyesírás fontosságára, továbbá hogy egy pillanatra reflektorfénybe állítsák és elismerjék azokat, akiknek a munkája kívülről – jó esetben – láthatatlan.”
A versenyt kezdetektől támogatja a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nyelvőr Alapítvány és 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem is.
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.