Dr. Balázs Géza: Tésztás szívűek

2022. május 04., 10:35
Mara Kinga Villő: Arcán hópehely (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 2007) – Fotó: Farkas Dávid

Nyelvi barangolások (52.)

Itt, a Helyőrség.ma oldalon olvastam egy szép novellát Ványai Fehér Józseftől, melynek címe: Tésztás szívű, kicsi fiúk. Nyelvileg furcsa ez a tésztás szívű szószerkezet, igyekeztem magyarázatot keresni rá. De előbb lássuk a novellából a pontos idézetet:
• Szúnyogh szülei levelet írtak fiuknak, amelynek tartalma nem maradhatott titokban, Piroska hangosan felolvasta szilencium kezdetén. A megszólítás máig fülemben cseng: „Te tésztás szívű, kicsi fiú!” Hiába, gyermekek maradunk halálig, a szülő pedig szülő… Idősebb Szúnyogh és neje kisvártatva megérkezett a családi Zsigulival, fiuk kisgyermekként, sírva borult vállukra, de a dirinél már nem lehetett kimosni, példát kellett statuálni.
A szövegkörnyezet tehát az, hogy a szülők levelet írnak a kollégiumban tartózkodó gyermeküknek, és úgy szólítják meg benne: „Te tésztás szívű, kicsi fiú”. Ez fontos: szülő szólítja meg a gyermekét. Amikor ez nyilvánosságra kerül, a többiek persze nyilván röhögnek rajta. Az író ezt nem részletezi, csak annyival utal rá: „Hiába, gyermekek maradunk halálig, a szülő pedig szülő…” Vagyis itt valószínűleg a kisgyermeknek szóló, a kisgyermek korában kialakult kedveskedő, familiáris szóhasználatról van szó. A szülők gyakran szólítják már felnőtt gyermeküket a kisgyermekkorban megszokott módján, hiszen akárhány éves, a szülő számára a gyermek mindig gyermek marad, ahogy azt az író is mondja. Mindenkinek vannak ilyen kedves, családi nyelvi emlékei. Az író azután ezt a kedves, családi szófordulatot a címbe is felvette, mintegy általánosítva az összes kollégiumi gyerekre: Tésztás szívű, kicsi fiúk. Ami persze némi túlzás, hiszen a kollégiumban már kilépnek a gyermekkorból, a férfikor kapujában állnak, az átmenet konfliktusaival. De azért maradt bennük valami gyermeki.
Vajon miért, minek alapján szólították a szülők „tésztás szívűnek” gyermeküket? Nem ismertem ezt a kedveskedési formát. Nyomoztam utána nyelvtörténeti szótárakban, tájnyelvi szótárakban, de nem találtam semmi utalást. Nem tehettem mást, mint egyedi, unikális nyelvi formának (hapax legomenonnak is nevezik ezt) kellett tekintenem, és így igyekeztem fejtegetni.
Az interneten található leveles tészta szív és szívtészta kifejezéseket hamar félretettem, mert nem éreztem, hogy bármiféle kapcsolatba hozhatók lennének a gyermekkel.
A tésztás melléknév (mondatban jelző) szótári jelentései sem nagyon segítettek. Mert effélék: 1. főtt tésztával készített (étel), 2. amihez tészta tapadt, 3. a nyers tésztához hasonlóan nyúlós, ragadós, 4. tészta tálalására való, 5. tésztát kedvelő. Ezektől tehát nem lettem okosabb, viszont van egy olyan utalás, mely szerint a tésztás kenyér: szalonnás, rosszul sült kenyér. Szalonnás. Persze a szalonnás szótárbeli címszava sem nyújtott elég fogódzót: 1. szalonnával készített, ízesített (étel), 2. keletlen, rosszul sült, ragacsos (kenyértészta)… Viszont ismerjük a kövér, kövérkés szó egyik szinonimájaként: szalonnás.
Talán itt van a rejtély kulcsa: a kisgyereket szívesen látják kövérkésnek, azaz szalonnásnak, mert az az egészség jele; az angyalokat is mindig kövérkésnek ábrázolják, s talán erre hajazhat a tésztás megnevezés is. Persze nem biztos. Körülnéztem szólásaink világában is. A tésztával kapcsolatos szólások között van egy szóláshasonlat: lágy, mint a tészta. Ez ismét gyanús lett kicsit, hiszen a tésztának ez a tulajdonsága ugyancsak utalhat a kisgyermek puhaságára, lágyságára. Mindenesetre mindkét asszociációs kapcsolat létezhet, amelynek mélyén a gyermek kövérkés, lágy, puha, egészséges, formálható volta ragadható meg.
A tésztás szív szerkezet pedig egy népies költői kép: szinesztézia. A szinesztézia – érzetkeveredés, eltérő érzékterületekről származó fogalmak összekapcsolása. Nyilvánvaló oka a kifejezés világosabbá tétele. Szalonnás bőr, tésztás szív. A szalonnás, tésztás a tapintási érzékelésből fakad, a szív (az elképzelt) látványból. Tehát a tésztás szív a tapintás és a látás kombinációja, szinesztézia.
A szinesztézia az érzékek szintézisét jelenti. Fónagy Ivánnál úgy is szerepel, mint érzékszintváltás, érzékcsere, érzékváltó metafora. A látást, hallást és ízlelést kapcsolja össze Ady Endre verse: „Napsugarak zúgása, amit hallok, / számba nevednek jó íze van” (Köszönöm, köszönöm, köszönöm). A tapintás- és ízélmény keveredése Szabó T. Annánál: „A bőröd sima mindenütt. / Az íze áprilisi szél” (Szonett).
De ássunk kicsit mélyebbre, pszichoanalitikus módon. Fónagy Iván szerint az érzékcsere lényege: egy ismerten keresztül, az ismertet meghaladva érzékeltetni az ismeretlent. Ezzel visszakanyarodunk a múltba, amikor a kisgyermek tudatában még szoros kapcsolatban álltak egymással a különböző érzékszerveken befutó élmények (ingerek). A szinesztézia „kerülőútja” az élmény körüljárására, a felszín alatti összefüggések megragadására szolgál.
A tipikus szinesztéziák (puha fény, meleg szó, csillogó szoprán) azt mutatják, hogy a szinesztézia előszeretettel kapcsolódik tapintási, hallási ingerekhez.
Melléknevek szinesztéziás jelentésváltozásai:
tapintás -> ízlelés, szaglás, látás, hallás (nehéz szag, puha fény, meleg szó, és ahogy mostani példánk is mutatja: tésztás szív)
ízlelés –> szaglás, hallás, látás (ízes/édes beszéd, jóízű kisváros)
látás –> hallás (csillogó szoprán, fehér csönd)
hallás -> látás (rikító szín)
De kettőnél több érzet is keveredhet. Klasszikus példája a több érzet keveredésének: „éreztem, bársony nesz inog” (József Attila: Hazám). Ebben a képben a hangérzet (nesz) a tapintás, felületérzékelés (bársony) és a látás, mozgásérzékelés (inog) együttesen jelenik meg.
Baudelaire versben mondja el, hogy mi a szinesztézia (Kapcsolatok):
Ahogy a távoli visszhangok egybekeringnek
valami titkos és mély egység tengerén
mely, mint éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Bizony emlékeinkben, vagy akár egy mindennapos befogadásözönben egybecseng, egybejátszik szín, hang és tapintásélmény. Az ízlelés és a szaglás besorolható a tapintásélménybe, hiszen a kémiai anyagok közvetlen testi kapcsolatot, érintkezést követelnek meg.
A tésztás szív esetében – feltételezésem szerint – ugyanilyen érzetkeverés áll fenn: a tapintás, felületérzékelés (tésztás) és a látvány (szív) kapcsolódik össze a szülők gyermekükkel kapcsolatos élményében.