Szittya Emil, az avantgárd vagabondusa illetve „csavargója” címmel rendeztek kiállítást a párizsi Liszt Intézetben (Magyar Kulturális Központban), a Galérie Laurentinnel együtt. Ezzel a budapesti 1989-es Szittya-emlékkiállítás után három évtizeddel a magyar képzőművészet súlyos adósságot törlesztett, hiszen nyugaton nagyobb becsben tartják a magyar avantgárd „csodabogarának” a munkásságát. Párizsban újból kiadták a „82 rêves pendant la guerre 1939–1945” (82 álom az 1939–1945-es háború idején) című francia nyelvű könyvét, melyben egyszerű francia emberek, rendőrök, üldözöttek, német megszálló katonák álmait gyűjtötte össze a világháború alatt, az álomközlő rövid portréjával együtt. A magyar fordításban is olvasható Isten országa című regény szerzője, Emmanuel Carrère (aki maga is grúz bevándorlók unokája) a háborús álmoskönyv új kiadásában (2019) írja: Szittya „elsőrangú irodalmi és történelmi értékű művet alkotott.”
Életpályáját (1886–1964), kapcsolati hálóját, munkásságát, valódi arcát máig is homály fedi. Budapesten született szegény zsidó családban, Adolf Schenk néven. Minden támogatás nélkül tizenévesen elindul világcsavargó útjára. Az első években tíz európai nagyváros börtönlakója, majd élete különböző szakaszaiban közismert baloldali anarchista, antiszemita, kém, rendőrspicli, kommunista, ügynök, francia ellenálló. És író, költő, képzőművész, fordító, könyv- és lapkiadó. Rangos politikai, irodalmi és művészeti folyóiratokban magyarul, németül és franciául publikálja lenyűgözően széleskörű tájékozottságról tanúskodó írásait. 1905 körül eljut Párizsba, megismerkedik a kor neves festőivel és íróival: Picassóval, Chagallal, Apollinaire-rel, később szinte minden fontos avantgárd festővel. Közben Budapesten, közös kiadásban jelenik meg Az Újak irodalmáról című első könyve. Eljut a Maggiore-tó partján fekvő Monte Veritàra (Ascona), a világhírű vegetáriánus-anarchista művésztelepre, ahol a kor leghíresebb anarchistáival és íróival találkozik. Zárójelben jegyzem meg, hogy a „botrányos” kommuna egyik alapítójának (1901-ben) és szellemi vezérének tekintik a brassói születésű, Európa-szerte ismert csavargót, Gustav (Gusto) Gräsert, természettudós prófétát. Szittya 1909-ben Kassákkal együtt gyalog járja be Németországot, Belgiumot, majd Párizs jeles művészeivel ismerteti meg a költőt. A ló meghal a madarak kirepülnekben Kassák így emlékszik:
„a házak fölött csörömpölve más tájak felé röpültek a madarak
szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát
s az első napon hangosan sírt utána mint a gyerekek
aztán levazelinozta a füleit és elindultunk brüsszel felé
mint akiket kiraboltak
mindenről lemondtunk és tudtuk csak az idő ért meg minket
ő sohse fog bennünket kiejteni magából
este már a maison du peuple hosszú asztalainál ültünk
s szívtuk a jó belga dohányt.”
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.