Farkas Jenő: Szittya Emil, az avantgárd vagabondusa…

2022. szeptember 10., 08:31

Szittya Emil, az avantgárd vagabondusa illetve „csavargója” címmel rendeztek kiállítást a párizsi Liszt Intézetben (Magyar Kulturális Központban), a Galérie Laurentinnel együtt. Ezzel a budapesti 1989-es Szittya-emlékkiállítás után három évtizeddel, a magyar képzőművészet súlyos adósságot törlesztett, hiszen nyugaton nagyobb becsben tartják a magyar avantgárd „csodabogarának” a munkásságát.

Feltételezhetően így nézhetett a Brüsszeli Népház, ahogy Kassák és Szittya láthatták 1909-ben. A szecessziós stílusban, 1899-ben épült Brüsszeli Népház („maison du peuple” a Kassák-versben) Victor Horta híres építészprofesszor munkája. 1965-ben lebontot

Szittya Emil, az avantgárd vagabondusa illetve „csavargója” címmel rendeztek kiállítást a párizsi Liszt Intézetben (Magyar Kulturális Központban), a Galérie Laurentinnel együtt. Ezzel a budapesti 1989-es Szittya-emlékkiállítás után három évtizeddel a magyar képzőművészet súlyos adósságot törlesztett, hiszen nyugaton nagyobb becsben tartják a magyar avantgárd „csodabogarának” a munkásságát. Párizsban újból kiadták a „82 rêves pendant la guerre 1939–1945” (82 álom az 1939–1945-es háború idején) című francia nyelvű könyvét, melyben egyszerű francia emberek, rendőrök, üldözöttek, német megszálló katonák álmait gyűjtötte össze a világháború alatt, az álomközlő rövid portréjával együtt. A magyar fordításban is olvasható Isten országa című regény szerzője, Emmanuel Carrère (aki maga is grúz bevándorlók unokája) a háborús álmoskönyv új kiadásában (2019) írja: Szittya „elsőrangú irodalmi és történelmi értékű művet alkotott.”
Életpályáját (1886–1964), kapcsolati hálóját, munkásságát, valódi arcát máig is homály fedi. Budapesten született szegény zsidó családban, Adolf Schenk néven. Minden támogatás nélkül tizenévesen elindul világcsavargó útjára. Az első években tíz európai nagyváros börtönlakója, majd élete különböző szakaszaiban közismert baloldali anarchista, antiszemita, kém, rendőrspicli, kommunista, ügynök, francia ellenálló. És író, költő, képzőművész, fordító, könyv- és lapkiadó. Rangos politikai, irodalmi és művészeti folyóiratokban magyarul, németül és franciául publikálja lenyűgözően széleskörű tájékozottságról tanúskodó írásait. 1905 körül eljut Párizsba, megismerkedik a kor neves festőivel és íróival: Picassóval, Chagallal, Apollinaire-rel, később szinte minden fontos avantgárd festővel. Közben Budapesten, közös kiadásban jelenik meg Az Újak irodalmáról című első könyve. Eljut a Maggiore-tó partján fekvő Monte Veritàra (Ascona), a világhírű vegetáriánus-anarchista művésztelepre, ahol a kor leghíresebb anarchistáival és íróival találkozik. Zárójelben jegyzem meg, hogy a „botrányos” kommuna egyik alapítójának (1901-ben) és szellemi vezérének tekintik a brassói születésű, Európa-szerte ismert csavargót, Gustav (Gusto) Gräsert, természettudós prófétát. Szittya 1909-ben Kassákkal együtt gyalog járja be Németországot, Belgiumot, majd Párizs jeles művészeivel ismerteti meg a költőt. A ló meghal a madarak kirepülnekben Kassák így emlékszik:
„a házak fölött csörömpölve más tájak felé röpültek a madarak
szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát
s az első napon hangosan sírt utána mint a gyerekek
aztán levazelinozta a füleit és elindultunk brüsszel felé
mint akiket kiraboltak
mindenről lemondtunk és tudtuk csak az idő ért meg minket
ő sohse fog bennünket kiejteni magából

este már a maison du peuple hosszú asztalainál ültünk
s szívtuk a jó belga dohányt.”

A párizsi Szittya-kiállítás katalógusa, a képen Szittya Cendrars-portréja

Mivel a Kassák-vers érettségi tétel, a diákok számára is fontos tisztázni, hogy ki volt „szittya” és mi volt a „maison du peuple” (a brüsszeli Népház), amelyben néhány napig tartózkodott a két vándor.
Kevesen tudják, hogy Kassák első könyvének és A Tett című lap megjelentetéséhez Szittya Emil szerezte a pénzt. Lapot alapított neves írókkal Hans Richterrel Neue Menschent (Új emberek) Bécsben, ennek francia változatát az Hommes nouveaux-t, a francia Blaise Cendrars-ral, Brüsszelben. A háború kitörése után, akárcsak a dadaisták és más írók, a katonai szolgálattól menekülve Zürichben telepedett le. 1915-ben társkiadója a predadaista, három számot megért Der Mistral. című újságnak. Az első számban Kassák Lajos a Most mi vagyunk az Idő és Tér éber csőszei: katonák! című versének egyik részlete Die Schlacht (Az ütközet) címen látott napvilágot. Szittya futurista pózban szólalt fel a háború mellett: „Szeretem a háborút, mert elpusztítja a reményeket. A háború magával ragad”. A lap a nemzetközi avantgárd írók írásait közölte. Szittya aktív tagja a zürichi Cabaret Pantagruelnek (H. Kernstennel és W. Lernerrel), amelyből megszületett a Hugo Ball, Tristan Tzara, Hans Arp, Sophie Taeuber-Arp, Marcel Janco által fémjelzett világhírű dadaista Cabaret Voltaire, Zürichben. Közben Szittya könyvei egymás után jelentek meg, közülük a leghíresebb a Das Kuriositäten-Kabinett (A ritkaságok sublótja, Konstanz, 1924), amely a marbachi Szittya-archívummal együtt a nemzetközi avantgárd történetének értékes forrása. Egymás után adta ki képzőművészeti írásait Henri Rousseauról, Pablo Picassóról, Van Goghról, Chagallról, A. W. Dresslerről, Otto Dixről, O. Kokoschkáról, Braque-ról, A. Marquet-ról, Chaim Soutine-ről. Közben gyakran megfordult Budapesten, ahol kémbotrányba keveredett. 1927-től haláláig Párizsban élt, és egy neves kávéházban pincérként dolgozott. Élete utolsó éveiben három kiállításon állította ki a képeit Párizsban és Zürichben, később Bécs, Graz, Bern következett, végül 1989-ben Budapesten a Kassák Múzeumban. Szittya kisméretű kartonokra olajjal és vízfestékkel festett képei közös nevezője a nyugtalanság (a festő szerint is az inquiétude), szorongás és iszony, amit az eltorzult emberi maszkok és a rémülettől tágra nyílt szemek ábrázolnak. A képeken érezhető Picasso, a kubisták és futuristák, a dadaisták néger maszkok iránti rajongása, legfőképpen a német expresszionisták hatása. A párizsi kiállítás képei ún. utánzatinterpretációk, replikák egy-egy híres alkotásra, melyek szervesen beépülnek a Szittya-féle rögeszmés félelmekkel telített álomvilágba.

Lásd bővebben: https://epa.oszk.hu/03700/03748/00018/pdf/EPA03748_magyar_muhely_2016_4.pdf Farkas Jenő Tristan Tzara kapcsolatai magyar írókkal és művészekkel és Magyar dadaizmus francia szemmel. Beszélgetés Marc Dachyval című írásokat (Magyar Műhely, 54. évf. 4. [178] sz. 2016.)

Farkas Jenő | Irodalmi érintkezések – Négykezes fordítások
Néhány évvel ezelőtt Marc Delouze francia költővel közös fordításunkban jelent meg Zalán Tibor francia nyelvű kötete: Le Chien aveuglé par la Lune (A holdfénytől megvakult kutya, Palamart Kiadó, 2017). A százéves párizsi Europe folyóirat is közölte Zalán egyik versét, rövid ismertetővel együtt.