Farkas Wellmann Endre: Kihalt állatokkal – Regős Mátyás új könyvéről

2022. szeptember 01., 06:41

(az énlaki Regejáró Napokra készülve)

Emberi létezésünk megértésére többen tettek kísérletet, mondhatjuk, mindenki, aki valaha tollat ragadott és írt. Irodalmat. Regős Mátyás viszont újra valami különöset tett elénk, valami olyat, amiről azt hihetnénk, hogy már nincs is, olyasmi, mint a könyvében szereplő kihalt állatok: ez egy kihalt műfaj, egy kihalt könyvtípus, amely újra feltámadni látszik. A legjobb ifjúsági regények jutnak eszembe hirtelen, de más könyvek is, mint A kis herceg, amelyből egyik mottóját kölcsönzi a szerző, de ha nagyon akarom, még talán a Harry Potterrel is megtalálom a sztori rokoni szálait, és mégis kicsivel többnek érzem, mondhatni otthonosnak, mainak, hitelesnek és frissnek. Száznegyven oldalon nagyon sokat el lehet mondani a világról.
Eldöntendő, hogy regénynek vagy novellafüzérnek szeretnénk olvasni a Lórit, ami amúgy teljesen mindegy, a tagolás nincs nagy segítségünkre, hiszen olyan könyv, amit az ember csak úgy, egy szuszra olvas végig. Talán azért, mert nagyon őszintének tűnik, amit látunk, semmi manír, semmi pátosz, egy kamaszodó srác életéből pár hónapnyi történet, álmok egymásra játszása, kihalt állatokkal folytatott okos beszélgetések, szeretettel teli családi kötődések, betegség és rengeteg filozófia. Nem olyan, amiről azt hinnénk, hogy az, hanem olyasmi, ami gondolkodni hív, elfordulni az önzéstől és segít arccal szembeállni a létezés megértésének kihívásaival.
Regős Mátyás főhőse a kihalt állatokkal beszélgetve vázol fel egy létértelmező keretet, egy magányos kiskamasz szemszögéből tekintve arra a világra, amelyet az emberiség egyre inkább képtelen működtetni és amelyik a pusztulás felé látszik haladni. Az apokaliptikus szövegtér mégsem borzasztja el az olvasót, Regős nem értékítéleteket fogalmaz meg, hanem derűvel és belátással tekint a pusztulás vízióját sejtető jövőre. Azt érezzük, hogy a gyermeki hit még erőt jelenthet, lehetőséget elkerülni azt a végjátékot, amelynek tétje maga a földi élet elpusztulása, és amelynek egyes okairól épp a könyvbéli kihalt állatoktól értesülünk. A kihalás stációinak utolsó képe a kihaló ember, a magát felemésztő társadalmi berendezkedés, amely működésében az élet ellen fordul. Ezt érti meg ösztönösen a főhős, ez a nagyon szimpatikus, őszinte, csupaszív kiskamasz, aki inkább a tudományhoz fordul és kihalt állatokkal beszélget, míg körülötte pörög az élet és felnő egy újabb korosztály, amelyik ugyanúgy beletagozódik a világ rendjébe, mint a megelőző generációk és az emberiség sorsának beteljesítésén munkálkodik. Regős kimondja, hogy ez van, de nem szenveleg, nem akarja megváltani a világot. Főhőse megtanul felnőni, szembenézni az élet igazi dolgaival és leginkább talán azt mondja el, hogy mennyire lehetne másképp. Azt, hogy miért is kell elcseszni mindent?
Nem spoilerezek, de jó szívvel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szívesen élnék át újra a kamaszkor gyönyörűen nehéz és fontos pillanatait, a keresést, az élet nagy feszültségeket generáló problémáit, mindezt egy nagyon izgalmas és jól megírt könyv lapjain.

Regős Mátyás: Lóri és a kihalt állatok. Budapest, Móra könyvkiadó, 2022.