Farkas Wellmann Endre: Üdvözlet Király Lászlónak

2022. március 18., 09:21
Király László és Farkas Wellmann Endre, 1995 - Kolozsvár. Forrás: FWE archívuma

Kedves Laci bácsi!

Tudom, hogy nem haragszol meg e kései sorokért, hogy nem az elsők között gratulálunk a méltán elnyert nagy tisztességhez, a Kossuth-díjhoz, de hát az örömünkön túl talán fontosabb most emlékezni ebből az alkalomból is mindarra, ami miatt szeretünk téged: elsősorban a verseid – amelyekkel, én legalábbis, a nyolcvanas évek közepe felé találkoztam először, amikor még írógéppel sokszorosítva adogatták kézről kézre egymásnak az emberek –, továbbá azért, hogy annak idején, a kilencvenes években a Helikon teljes szerkesztőségével együtt mellénk, pelyhedző állú pályakezdők mellé álltatok, és segítettek megálmodni az Előretolt Helyőrséget.

A Helyőrség igazi kiképzői Ti voltatok: a Helikon akkori szerkesztői, akik teljes értékű kollégaként fogadtatok magatok közé, végtelen türelemmel tanítottatok és képeztetek bennünket az élet nagy dolgaira. Köszönjük, hogy volt kitől és volt mit tanulni. Minden közös beszélgetésünk, minden intelmetek, minden együtt megivott pohár bor friss emlék maradt, ahogyan minden tanításotok is: az emberi kiállás, a következetesség, az igényesség és a vállalt dolgainkkal szembeni alázat. Ezt köszönjük most neked, de köszönjük Szilágyi Pista bácsinak, Lászlóffy Ali bácsinak, K. Jakab Antalnak, Fodor úrnak és a felejthetetlen jó barátunknak, Mózes Attilának is.

Sajnálom is kicsit, hogy ezt a nagy elismerést kevesen érhettétek meg e társaságból, de azt is gondolom, hogy a díj szimbolikus értékéhez hozzátartozik annak a teljesítménynek is az értékelése, amit nemzedékként létrehoztatok; egy főhajtással ilyenkor gondolunk a többiekre is.

Az utolsó (vagy előtti) nagy Forrás-nemzedékből (ha igaz ez a mese is) már kevesen vagytok velünk, és mint a nemzedéked nagy igazlátója, végre – nem utolsósorban a Magyarország Babérkoszorúja elnyerése kapcsán elhangzott gyalázkodások ellenére – a legnagyobb elismerést is végre megkaptad. Pedig annyi költészetet, humánumot, emberségből való tanleckét kevesen mutattak nekünk, mint Te. Örülök, hogy az a hit, amit a nemzedékünknek átadtatok, tudjuk, hogy igazi, tudjuk, hogy nem hiábavaló. Erre bizonyosság ez az elismerés.

E sorok mellé most – nem véletlenül – a Ráncolt homlokkal tükör előtt című versedet választom a hatvanas évekből, egy olyat, amellyel ma is egy nemzedék világnézetét meg lehetne, sőt meg is kellene alapozni.

Kedves Laci bácsi! Engedd meg, hogy köszönetet mondjak és szívből gratuláljak mindehhez, azt kívánva, hogy minél tovább maradj még velünk és írjál, taníts még sokáig!