György Attila: Ugocsa non coronat

Haj, haj.

Felültünk annó a Korona nevű sebesvonatra Csíkszeredában, és mentünk Budapestre. Meg jüttünk onnan. Tizenhat óra út. Szép idők voltak. Volt ott étkezőkocsi, notórius társaság, még dohányozni is lehetett a fülkében, hej, de szép idők voltak azok, bizony!

Beültünk az étkezőkocsiba, Pestről jövet, vékonypénzű, de örök bohém írók, költők és egyéb ingyenélők, jöttek a palatkai zenészek, románok, magyarok, cigányok ültünk együtt, fogyott a Rákóczy sör, egyszer ettem tojásrántottát is a kocsiban, egy hétig f.stam tőle, de hát kicsire nem adunk, kikúráltuk jó szilvapálinkával. Ha valaki azt mondja, vírus, hát jól kikacagtuk volna.

Vírus nincs, csak szar ember, mondaná valaki, adott esetben én.

Jaj, még egy Korona. Van Csíkszeredában egy étterem, nem mondom, a Ritz vagy a Four Season megfelelője, de egészen jó hely, és valószínűleg a világ legjobb vegyes savanyúságát készítik, szervírozzák, adják benne (murötura a műveltebbeknek). Na, ez a vitaminbomba, kérem, aki ezt eszi, az majd megkérdezi Chuck Norristól: Te meg miért es hóttál meg, te szerencsétlen? Korona. Budapest, valahol Pestszenterzsébeten, egy olyan lebuj, amit csak filmeken látni, abrosz nélküli asztalok, a vendégekről néha letörlik a port, az idő megállt, a fröccsöt merőkanállal mérik, kurvák, gengszterek, hajléktalanok és erdélyi átutazók, Nagy-Magyarország-térkép, hajrá, Fradi, életemben kevés helyen éreztem ilyen jól magam. Nyilván, a csaposon nem volt sem szájmaszk, sem kesztyű, kaptál is volna a pofádba, ha megmukkansz, és éppen nem Deák Billt teszel a zenegépbe. Na jó, a Pokolgép még belefért.

Jaj, Istenem, mondta anyám annak idején, amikor házkutatásra vártunk miattam, mert éppen a román kommunista hatalomra jelentettem életveszélyt tizenhat évesen. Gyorsan tüntessük ezt el. És elégettük a Szent Korona című kiadványt, pedig remek egy újság volt, de hát bűnjel, gyorsan tűnj el, azóta is sajnálom.

Bulgáriában vagyok, egyfajta skanzenben, amennyire balkáni skanzen lehet valami, egészen hangulatos volt. Valami tízezer éves történelemről beszéltek, alsó hangon, ezen mi már bölcsen mosolygunk, azért felpróbáltam Krum kagán koronáját, egészen jól állt, két rakija után már kackiásan félrecsapva.

És megboldogult csikókoromban egyszer magamra tettem egy koronaimitációt, s a szeretett, avagy inkább szeretni való székely leányzó álmodozó tekintettel rám nézett, és azt mondta: Olyan vagy, mint Mátyás király, vagy senki. De inkább senki. Jót nevettünk. És a Corona sör, és a kicsi Coronita, a világ egyik legfinomabb átverése, amit aztán tényleg csak a hülye iszik, de azt stílusosan, limmel, sóval, ha lehet, mert jól néz ki, a mexikóiak röhögnek, Miksa császár óta nem volt korona az országban.

Most gondolkodom rajta, például szuahéli nyelven a Korona szó nem jelent semmit. Ha C-vel írjuk, akkor sem. Érdekes. Pedig vannak szép tolldíszes koronáik.

De tényleg.

Régen, valamikor Középföldén vagy a Szíriuszons vagy Csíkkarcfalván, ha egyszer megkoronáztak valakit, akkor az meg volt koronázva, onnan kuss volt. A Duna jege sem szakadt be Mátyás alatt, a kalapos király meg várt, amíg egyszer végre megkaphatta a koronát, és nem rohant vele a sürgősségre. Inkább belefért egy derék kis háború, egészen jelentős elhalálozási aránnyal, de karantén, na, az nem volt.

Az Egyesült Államok tudta, amit tudott, hazaküldte a Szent Koronát, mégiscsak nehéz teher lett volna ennek a friss államnak. Kossuth menekítette, állítólag felpróbálta, mielőtt elrekkentette volna valahol a Duna mellett. De ezek vadregényes történetek.

Artúr király elszenderülése. Bizonyos Edward Burne-Jones zseniális festménye a haldokló királyról, az ágy alatt (!) az általunk ismert Szent Korona. Igen, az.

A korona számunkra az, ami, aki nem érti, nincs miért beszélni róla. Koronázott fő, koronás pénz, koronás virtus.

Virtus, nem vírus.
Korona. A hatalom jelképe, és nem a félelemé.

Annó Magyarország legkisebb vármegyéje, Ugocsa (az is elment a trianoni levesbe) rendjei által kijelentette, ők bizony nem koronázzák meg Ferdinánd labancot, legyen bár ő a legerősebb a parkolóban. Ugocsa non coronat, a koronával nem játszunk.

Vivat Corona! Éljen a korona!

Mi van, milyen vírus?

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)