Kerekeken utazik vissza az időbe és szállítja utasait a reformkorba, Petőfi Sándor életének különlegesebb epizódjaiba a Petőfi névre hallgató múzeumbusz.
Január 23. és 24. között Vácon parkolt le a Petőfi Irodalmi Múzeum Petőfi Sándor-emlékévre készült vándorkiállítása, amely szorosan kapcsolódik a nemrég közönség elé tárt Költő lenni vagy nem lenni című Petőfi-tárlat tematikai és szerkezeti célkitűzéseihez. Mindkét kiállítás felépítése azon az elven alapszik, hogy a híres költőt ne az életrajzi sajátosságai révén, hanem a költészetén és a hozzá közel álló tárgyakon keresztül ismerhessük meg. A busz belső terét a tárlat megálmodói úgy alakították ki, hogy a három egységből álló Petőfi-kép létrehozására alkalmas legyen.
Petőfi életének bemutatása több szempontból is az utazáshoz, az úton levéshez köthető fogalmakból indul ki, hiszen az utazókiállítás mottója, Petőfi Dalaim című versének egy részlete – „Átröpűlök hosszában hazámon” – előhívja azokat a gondolatokat, és azt az életérzést, amely a kétszáz éve született költő utazás iránti szenvedélyével társítható, de a múzeum nem mindennapi jellege is hasonlóan összeköthető a főtémával.
A múzeumbusz belső világát tíz kiemelt gyűjteményi darab keretezi, amelyek valamilyen módon Petőfi életéhez, s így a Petőfi-kép kialakulásához köthetők. Mindegyik relikvia – kezdve a Petőfi édesapja, Petrovics István mészárosbárdjától egészen a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárcáig – egy-egy állomását jelöli a Petőfi-életútnak, s amelyeket az adott időszakra vonatkozó versek, levelek és kéziratok egészítenek ki.
A korábban említett Petőfi-portré harmadik puzzle-darabja maga a látogató lesz, hiszen Petőfi költővé válását, életpályájának megválasztását, a családalapítását és egyúttal az irodalom életének átrendeződéséért felelős költő karriertörténetét a busz időutazói egy-egy saját, általuk összeállított narratívába helyezik el, s így a saját olvasatuk által kirajzolódó térképen több, az 1800-as évek korlenyomataként szolgáló jelenséggel is megismerkedhetnek. Így kerül előtérbe a Pesti Divatlap című folyóirat vagy Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, de Arany János is helyet kap a busz egyik ülésén. A múzeumbusz egyéb különlegességei közé tartoznak az izgalmas formai és vizuális megoldásokkal megjelenített Petőfi-versek, többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld. Az utazás végén a látogatók egy interaktív feladatot is elvégezhetnek, egy digitális kvíz kitöltése során próbára tehetik a tárlaton megszerzett tudásukat.
A Petőfi-busz elsődleges célkitűzése, hogy Magyarország teljes területére, illetve a Kárpát-medence különböző pontjaira is eljuttassa Petőfi Sándort és életművét, illetve egy emlékezetes (idő)utazással szolgáljon a Petőfit és a költő korát megismerni vágyóknak.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.