A 95 éve Sarkadon született és 86 éves korában Budapesten elhunyt Vígh Rózsát alig pár sorban említi a szlovákiai magyar irodalmi lexikon, amely kizárólag mint meseírót ismeri. Nem tud arról, hogy az évekig a gömöri Korláton élő, és a csoltói születésű orvos férje oldalán kultúrát „csináló” írónő számtalan bűnügyi és erotikus történetet hagyott az olvasóira (sőt kéziratban is nem egy várja, hogy végre megismerhessék), s Peterdi Pál a magyar Agatha Christie-nek nevezte.
Első könyve 1956-ban jelent meg, közösen Csontos Vilmossal, s az egyfelvonásosokat (Bajos leánykérés – Különös eljegyzés) tartalmazott. Ezt három évvel később újabb közös, ezúttal már mesekötet követte, Rényi Magdával (Különös látogatók). Önálló, meséket tartalmazó kötete A póruljárt gazdag ember címmel 1961-ben jelent meg. A kötetet mind Fábry Zoltán, mind Tolvaj Bertalan elismeréssel fogadja. Később több antológiában (Születésnapi ajándék, A mullók városa) és a legkisebbek számára készült olvasókönyvben is megjelenik egy-egy meséje. 1970-ben veszi fel a Linda Taylor álnevet (ahogy műfajtól függően időnként használja az Iván Rozália és L. Timothy neveket is), s megteremti New York-i nyomozóját, Sinus felügyelőt, és levakarhatatlan munkatársát, Bloodot, akik élete végéig hűségesen elkísérik. Mintegy húsz bűnügyi története jelenik meg, sok-sok filléres lapban közlik egy-egy remekbe szabott krimijét (IM, Tetthely), amelyek méltó párjai Roald Dahl meghökkentő történeteinek.
S eljön a nyolcvanas évek vége, amikor a Krimi Könyvtár sorozatban Peterdi Pál szerkesztésében napvilágot láthat az első két Sinus-történet, a Tökéletes gyilkosság és Az elátkozott szalon. A kötetet rövid idő alatt elkapkodják (ne feledjük, egy-egy ilyen krimi több tízezres példányban jelenik meg!), s a rendszerváltásig további hat kötet (Egérút, Halálos ütés, A Simpson-ház titka, Parázs a hamu alatt, Halálos ölelés, Istenkísértés, Mákony) jelenik meg. „A magyar Agatha Christie” – írja róla a neves humorista, köteteinek szerkesztője, Peterdi Pál. A két felügyelő több tíz ügyben nyomoz együtt, a hatalomváltás után egyedi kiadásokban, a soproni Novum Verlag gondozásában (Élveboncolás, A halál nőnemű?), más kiadók (Halál borítékolva, Méreg ajándékba, Nyomában a halál), és élete végén saját kiadásban adja ki bűnügyi és egyéb (a krimik mellett idővel visszatért a gyerekekhez, s olykor az erotika mezejére is elkalandozott) történeteit, amelyekben nem ritka a többszörös csavar. Egy-egy történeten belül pszichológiai mélységekbe, sokszor a pokol bugyraiba is eljutunk, amikor különböző kéjencekkel, elmebetegekkel találjuk magunkat szembe.
Vígh Rózsa tájékozott a tudomány legújabb vívmányaiban, s egy-egy alkalommal még a jövő mezejére is elkalandozik, s hamisítatlan sci-fi krimiben van részünk. Van krimije, amely szinte már a fi lmig is eljut, ahogy többet színpadi művé is átír (A Simpson-ház titka – A lejtő meredek). Az utolsó Sinus-történetet 2010- ben írta (Miss Szimat), amely a sorozat számos darabjával együtt kéziratban várja a megjelenését.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.