Juhász Dósa János: Aki elindította a Holnapot

2023. szeptember 07., 08:25
Antal Sándor

Antal Sándor Nagyváradról indult, megjárta Németországot és a skandináv országokat, de ahogy évszázadokig szinte minden (ki)tanult honfitársa, ő is visszatért, hogy idehaza hasznosítsa külföldön megszerzett tudását. A Nagyváradi Napló szerkesztőségében dolgozott, meglátta Ady Endrében a zsenit, s megírta a Holnap antológia első kötetének előszavát. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után, ahogy sokan mások, ő is menekülni kényszerült, előbb Bécsben, majd az újonnan létrejött Csehszlovákiában, mégpedig Pozsonyban talált új otthonra. Úgy tűnt, véglegesen. Előbb a Nemzeti Kisebbségek, majd a Népújság főszerkesztője lett. 1938-ban nyugdíjba vonult, s a körülményekhez képest évekig nyugodtan éldegélt pozsonyi otthonában, míg 1942 tavaszán megjelent róla egy cikk a német nyelvű Grenzbote című napilapban. Még aznap családostul elhurcolta az SS. További sorsáról máig nincs tudomásunk.

Mindig alárendelte önmagát mások tehetsége felkarolásának, így viszonylag keveset írt. Skandináv útjának tapasztalatait örökíti meg a Jörru története című elbeszéléskötetében (innen választottuk az alább olvasható novelláját is), s az itteni évek ihlették A trondheimi herceg kíséretében című regényét is. Bár már 1905-ben megjelent egy verseskötete (Akik ma élnek), különös hangulatú költészete igazából Szlovákiában szökött szárba, az 1924-ben Pozsonyban megjelent Garabonciás ének című kötetében. Régies mondatszerkezetei, a XVII. század barokk költőit idéző archaikus hangneme mintha már Füst Milán s főleg Juhász Ferenc költészetét vetítené előre.

 

Antal Sándor | Tamás hazamegy
A barna úr, aki inkább fekete, mint barna, olasznak látszik, bajusza beér a szájába és éppen csak annyi sörhab van rajta, amit nem érdemes letörülni. A ruhája nem divatos, de tiszta és nem ócska. A nyakkendőjétől kezdve minden úgy áll rajta, mintha hirdetni akarná, akinek nem tetszik, ne nézzen rám.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. augusztus számában)