Száz éve született losonci zsidó családban L. Gály Olga, aki kamaszkorát már a zsidótörvények árnyékában élte le, mégis a „szerencsések” közé tartozott, hisz családtagjaival ellentétben túlélte a borzalmakat, sőt el se jutott a német koncentrációs táborokig. Mekkora abszurditás – Losoncról átszökik Tiso államába, s ez menti meg az életét. Tisónál ugyanis a zsidóknak megszabott ára van, s aki fizet, annak esélye van a fasizmus túlélésére. Persze nem olyan egyszerű ez, ahogy hangzik, meg is írja a Néma madár című regényében a borzalmas éveket. Túlélve a fasizmust kincstári optimizmussal veti bele magát a népi demokratizmus éveibe. Első verse 1951- ben jelenik meg Nem engedjük címmel, két év múlva követi az első verseskötete is Hajnali őrségen címmel. Vérbeli közéleti, sematikus költészet ez, de az vesse rá az első követ, aki az ötvenes évek első felében más utakat (mer) követ(ni). Ki a legtisztább meggyőződésből, ki csupán a korszak túlélésének a reményében hurráoptimista, a magánélet tabu, a közéleti témák dominálnak még az alkotó (rém)álmaiban is. Szerencsére elmúltak ezek az évek is, L. Gály Olga újságíróskodik, a lányait neveli, s csak 1967-ben jelentkezik ismét, akkor is már a kötet címével jelzi: Halkan szólok. Ahogy kritikusa, Szeberényi Zoltán írja: „Ritkán szólal meg, csak akkor nyilatkozik, ha úgy érzi, fontos mondanivalója van. Keresi a szépet, örülni tud minden eredménynek, lelkesedik minden nemes eszméért”. Lányai apja, Gály Iván után megtalálja a harmonikus magánéleti boldogságot Lőrincz Gyula képzőművész-politikus oldalán, akinek majd ifjúkori éveit is megírja, Miroslav Válek felkérésére, Ördöglakat címmel. 1976-ban megjelenik újabb kötete, a Tiszta vászon, s ahogy a fülszövegben is olvashatjuk: „költészete az évszakok termékeny erőinek dicséretéről, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél szépségeinek csodálatától, a kétségekkel küzdő mélyen érző női lélek gondjain át az emberiség tiszta nagy eszméinek hirdetéséig ível.” Ezt a kötetét még férjének ajánlja (ő is illusztrálja). Utolsó verseskötete, a Szívdobogás, már férje halála után, 1981-ben jelenik meg. „A ma emberét lépten-nyomon megtépázó elidegenedéssel szemben a kiutat kereső, feloldó költészetet vállalom. Odanyújtom a versemet, mintha a kezemet nyújtanám – kapaszkodjon meg benne, aki akar” – üzeni olvasójának. „Már korai verseiben felcsillannak – bár még szólamok és frázisképek, a kor rekvizitumainak szövetében – az érzelmekre erősen fogékony női lélek tiszta fényei, meleg villanásai, melyek később levetkőzték modoros kölönceiket és kiteljesedtek, hogy költészete értelme és alapértékei lehessenek” – értékeli a költőnő munkásságát Duba Gyula.
„Hiába nem öltem – holt Ábel se lettem,//a túlélő bűntelen csak akkor lehet,//ha hiúz, ha párduc, ha tigris, ha kobra.// Ám, ha ember – ítél, s megítéltetett” – írja a Szitába mertem című versében. L. Gály Olga megítéltetett, s egyáltalán nem találtatott könnyűnek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.