Az egyik utolsó „ős-pozsonyi” volt, aki az egykori koronázó városról mindent tudott, bár édesapja Kolozsvárról, édesanyja Rozsnyóról került a születésekor még háromnyelvű városba. Mayer Judit itt érettségizett, s némi kitérő után – amikor egy olasz cég hivatalnoka volt –, élete nagy részében szerkesztőként, műfordítóként és nyelvművelőként tette a dolgát.
Amikor száz éve megszületett, Pozsony/Bratislava/Pressburg már Csehszlovákia része volt, ahol apja a helyi kereskedelmi iskolában tanított magyar, német és latin nyelvet. Judit ebben a városban, de már az önálló, Tiso-féle Szlovák Állam fővárosában érettségizett 1941-ben. Olyan legendás tanárai voltak, mint Szalatnai Rezső, Arany A. László vagy Ján Hvozdík. Újságírónak készült, tanárai biztatására mégis a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–történelem–szlovák szakára iratkozott be, de a háború közbeszólt, s végül csak 1960-ban Pozsonyban szerzett diplomát. Nagy törést okozott számára szívszerelme, Stelczer Endre halála: a tehetséges fiatal költő 1945. április 6-án a második világháború egyik utolsó pozsonyi áldozata lett. Egy olasz cégnél eltöltött néhány év után 1954-ben került a Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó magyar részlegébe, 1967-től a Tatran, majd az önállósuló Madách Könyvkiadó szerkesztője, ahol előbb a műfordítás-irodalomért, majd az eredeti irodalomért felelt. Innen ment nyugdíjba 1986- ban, de gyakorlatilag élete utolsó percéig dolgozott. Jakab István kérésére nyelvművelői feladatokat is vállalt, több lapunkban és a Szlovák Rádió Magyar Adásában is rendszeresen jelentkezett tanácsaival. Szerkesztői és nyelvművelői munkája mellett rengeteget fordított: Karel Čapek egyik legavatottabb magyar tolmácsolója, akinek munkái közül A szenvedelmes kertészt szerette a legjobban, de esszéit is lefordította, valamint Comenius, Vilikovský, Olbracht és sok más cseh és szlovák író munkáját is. Nem sokan voltak, akik nála jobban ismerték Pozsonyt. Ismerősei nemes egyszerűséggel két lábon járó bédekkernek nevezték, s ő mindent meg is tett azért, hogy e nemes elismerésre rászolgáljon. Nyelvművelői cikkeiből két kötet válogatás is készült, 1990-ben Anyanyelvi hibanapló, míg 2003-ban Magyarosan magyarul címmel.
Mayer Judit 92 éves korában hagyott itt bennünket. Emlékezzünk rá azzal az írásával, amely tragikus körülmények között elhunyt vőlegénye, Stelczer Endre emlékét idézi meg, akinek posztumusz verseskötetét a rendszerváltás után jelentette meg öccse, Elemér.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.