„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak,
vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek,
bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Szent László törvényeiből
A magyar mitológiát rekonstruálni nem könnyű feladat. Egyrészt nem maradtak fenn konkrét mítosznak nevezhető szövegek, emiatt a népmesék, mondák, imák és ráolvasásos, a népszokások és népművészetek alapján kell meghatározni, hogyan is nézhetett ki őseink hitvilága. Könnyű lenne ilyenkor a bevált módszerhez folyamodni, hogy a finnugor népek hitvilágát vesszük sorvezetőnek, azonban a mi rendszerünk eltér még a nyelvileg legközelebbinek nevezhető obi-ugor mitológiától is. A címben feltett kérdésre tehát nagyjából lehetetlen választ adni. Azonban megpróbáltuk összefoglalni azt, amit tudunk vagy tudni vélünk.
Ahogy írtam, híján vagyunk az annyira ősi eposzoknak, mint az ószaéki sagák – melyek éppen mítoszteremtő korok termékei –, ezért minden más forrás releváns: régészeti leletek, régi szerzők leírásai a magyarokról, krónikák elbeszélései, irodalmi hagyaték és a folklór. Utóbbi főleg azért fontos, mert a parasztságban tovább élve képes volt megőrizni sajátosságait – kvázi mitológiánk logikáját vagy lenyomatát – minden idegen behatás ellenére.
Emiatt nem remélhetünk komplett panteont, rendszerezett mitológiát és mitológiai epikát. Amiben bizonyosak lehetünk, azok sajnos csak szűk részét adják a valójában létezett nagy egésznek.
Az említett sokszínűség miatt a források minősége nem egyenrangú, másrészt pedig a XI. században hivatalosan is áttértünk a keresztény hitre, az ezzel érkező fogalmakra pedig régi, gyakran ótörök eredetű szavainkat húztuk rá (böjt, áldás, átok, gyónás). Érdekesség, hogy a néphit egyes elemei mennyire kötődnek bizonyos forrásokhoz: a magyar boszorkányhiedelmekről legtöbbet a boszorkányperek anyagaiból tudhatunk, a föld hetes rétegzettségére pedig pár ráolvasásszöveg utal.
Menny, föld, pokol plusz a negyedik
A magyar világkép hármas osztatú: felső, középső és alsó világ (túlvilág). A felső az istenek és a megszemélyesített égitestek és a csillagok világa, középen élnek az emberek és természetfeletti lények, mint a kísértetek, erdei vagy vízilények, valamint itt dolgoznak a természetfeletti erőkkel bíró emberek, mint a táltosok vagy boszorkányok.
A magyar népmesék segítségével rekonstruálható a mitológia konkrét világképe. A világfa ugyanis összeköti az eget és a földet, az istenek és az emberek világát, gyökerei pedig lenyúlnak a föld alatti világba (egy, a törzsön tátongó lyukon lehet eljutni ide). A fát csak sámáni képességű emberek tudják megmászni, eljutva a Nap és a Hold lakhelyére (arany- és ezüstkastély). A ráolvasásokban a Napot egyébként nőként, míg a Holdat férfiként azonosították. A gyimesi csángóknál fennmaradtak reggeli napköszöntő imák és gesztusok is, melyek valószínűleg egy korábbi, nem fennmaradt napkultusz bizonyítékai. A Holdnak gyógyító erőt tulajdonítottak: bizonyos ráolvasásokat, gyógyrítusokat annak fényénél végeztek, hogy hatásosabb legyen a szertartás. A holdfoltokról úgy tartották, egy pásztor alakja látható ott. Ide vonatkozó erdélyi eredetmonda:
„A pakulár (pásztor) kitette szárítani a kapcáját, de már akkor éccaka vót. A kapca hát nem akart megszáradni. A pakulár azt akarta, hogy a Hold szárítsa meg, de bizony a Holdnak nem volt annyi ereje. Szidta a pakulár a Holdat, kerekített olyat, hogy csak. A Hold bizony ezt nem tűrte, hogy őt egy semmi pakulár becsmérelje, mit tett, magába szítta a nyájat is, a pakulárt is. Meg is lehet látni, még a bokrot is, amint a pakulár kitette a kapcáját. A sok juh – meg lehet látni – még ott is mozog egy kicsit. Nem mindig lehet látni ilyen jól.”
A Tejútnak is több neve volt: Szalmás út, Öreg Isten országútja, Úristen vagy Jézus urunk országútja és Csaba királyfi útja. Ismert egy égitestfaló lény neve is, a markolábé, aki hold- és napfogyatkozáskor felfalja az égitesteteket.
A világfa aranygyümölcsöt terem, azonban termését a tündérek minden éjjel eltüntetik. Máshol azt olvashatjuk, hogy a fa koronájában sas (griff, turul) fészkel, vagy egy hatalmas griffmadár hozza fel az alvilágból a fiókáit megmentő hőst kalandjai kezdőpontjára. Mindez valószínűleg a sámánizmusra, illetve beavatóhagyományaira utalhat. A világfa oszlopként tartja a világra boruló égboltot (amelynek közepe a Sarkcsillag, és éles hasonlóságot mutat a jurta tetejének közepével), másutt pedig üstként képzelték el azt, amin lyukak tátonganak, ezek pedig a csillagok. Az égnek hét vagy kilenc rétege van, ugyanannyi, ahány ága a világfának. A világot körülölelő búra villámláskor meghasad, és a mögötte felsejlő rész az istenek lakhelye, vagyis a hármas osztat felső része. A búra a föld szélén ráhajlik a középső rétegre.
Hiányos panteon
Az égbeli menyországgal szemben áll a pokol, az alvilág, a világkép harmadik része. A menny a fény, a pokol pedig a sötétség birodalma. Előbbibe azok kerülnek, akik tisztességesen viselkedtek a földön, odalentre pedig a gonoszok jutnak. Vélhetően a keresztény felosztás és a korábbi, kettős felosztás vegyítésének eredménye ez a néphitben élő világkép.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.