– Milyen volt a Thália Színház számára a 2022-es év?
– A terv szerint haladtunk, az első félév gyötrelmes volt. Tudvalévő, hogy márciusban oldották fel a pandémia okán ránk rótt szankciókat, és mire rendesen elkezdtek volna az emberek színházba járni, jött a nyár, és csak a második félévben kezdtek szép számban visszatérni a nézők. Mi a 2022/2023-as évadban két színházi produkció helyett csak egyet abszolváltunk, és bemutattuk még a pandémia idejéből magunkkal hurcolt Karantén című előadást is. Erre a megemelkedett rezsiköltségek miatt kényszerültünk, mert láttuk előre, milyen hatalmas léptékben növekszik a kiadásunk. Nem tudtuk, mi vár ránk, így egy darabbal eleve kevesebbet terveztünk be. Az egyik legtöbbet játszott Shakespeare vígjáték, a Szentivánéji álom nagyszerűen sikerült Matusek Attila rendezésében a második félévben, majd az év végén tartottunk egy háromhetes leállást, hogy mérsékeljük a kiadásainkat az energiafogyasztás terén. A nézők érdeklődése biztató volt, bár soha nem érte még el a pandémia előtti szintet. Sajnos közrejátszik ebben a háború, az energiaköltségek, a háztartási kiadások növekedése. Most kezdtünk el próbálni egy új darabot, és nemcsak kíváncsian, de bizakodva is várjuk a folytatást.
– A 2023-as évtől mit vártok?
– Nagyon remélem, hogy a kitűzött terveinket meg tudjuk valósítani. Most kellett volna próbálnunk egy közös koprodukciót a Jókai Színházzal, de a gazdasági helyzetre való tekintettel erről lemondtunk. A bérletes nézőinknek felajánlunk helyette egy vendégjátékot, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában. A nézők így nem érzik a csökkenést, csak éppen nem mi állítjuk színpadra a darabot. Vár ránk az Angyal álma című zenés darab Ábrahám Pál életéről, aki nagyon híres operett- és filmzeneszerző volt. Az ő életéről szól majd a darab, beleszőjük az operetteknek a részleteit is, a dalait, valamint a hátterét annak, hogy hogyan alakult az élete. Tervezünk egy négyszemélyes Broadway-musicalt, és az Ájlávjú – I love you zárja majd az évadot, amelyben mindenképpen olyan irányt választottunk, hogy visszahúzzuk a nézőket a színházba. Olyan darabokat kínálunk nekik, amelyekkel könnyebben kimozdíthatóak a bezártságból.
– Hogyan látjátok, a mostani nehéz helyzetben sikerül a túlélés?
– A mostani helyzet nagyon rányomja a bélyegét a színházakra is, hiszen a huszonvalahány ezres rezsiköltség helyett már most a kilencvenezres tételnél tartunk éves szinten. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy a kiadásokat mérsékelni tudjuk, vagyis próbálunk felszínen maradni, kifizetni a számlákat és megkeresni a nézői igényeket. A téli időszakban a művelődési házak is bezártak, vagy minimális üzemmódba váltottak, így nem fogadják a színházak ajánlatait. Magyarországon sem jó a helyzet, márciusig a színházak nagy része bezárt, vagy csak a saját produkcióikat játsszák, szintén minimálisan. Ebben az időszakban szoktunk mi is Budapesten megjelenni valamelyik darabunkkal, most ez is elmarad. Tervezünk előadásokat, kölcsönös fellépéseket, csak ehhez a magyarországi színházaknak előbb nyitniuk kell.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.