Augusztus 22-én adták át Izsán, az Iparművészeti Műhelyben az idei Pegazus Alkotópályázat díjait. Az ünnepélyes eredményhirdetés keretében Petőcz András Babérkoszorú díjas, valamint József Attila-díjas költő, író, Gál Éva irodalomtörténész és Bolemant László Madách Imre-nívódíjas költő, szerkesztő, műfordító értékelték a beérkezett pályaműveket.
A líra kategória első helyezettje a komáromi Kovács Balázs, aki három éve folyamatosan ott van az élvonalban. Szerinte a pályázatnak köszönhetően „a pályázók szakmai visszaigazolást kaphatnak arról, milyen szinten tartanak, esetleg miben kéne még fejlődniük. S az sem mellékes, hogy ennek köszönhetően további lehetőségek felé nyithatunk, mint amilyen például a Grendel Lajos Mentroprogram, ahol minden feltétel adott az előrelépéshez. A motiváció és a publikációs lehetőségek mellett leginkább azt köszönhetem a Pegazus Alkotópályázatnak, hogy pár évvel ezelőtt először eljuthattam a Fiatal Írók Táborába, ahol a jelentős szakmai tapasztalat mellett az eltelt évek alatt új barátokra is szert tettem.”
A próza kategória idei győztese a szőgyéni Durec Valéria lett, akiről elmondható, hogy a tavalyi harmadik helyezése után szintet lépett. Elmondta: az első helyezés meglepetés és öröm is volt számára, egyben elkötelezettség is a további fejlődésre. „A Pegazus Alkotópályázat szerepe fontos abból a szempontból is, hogy a kezdő írók hatalmas segítséget kapnak a pályafutásuk kezdetén. A barátoknak, családnak sok minden tetszik, viszont ha az írásokat olyan zsűri értékeli, aki csak a jelige alapján ismeri az alkotókat, annak teljesen más súlya van, emeli a kezdő író önbizalmát. Örülök a lehetőségnek, a szakmai segítségnek, annak, hogy idén az első helyezett lettem. Egy-két novellám már megjelent a Levél Kedvesemnek című lapban, az Előretolt Helyőrségben, Opusban, de jó érzés lenne látni valamelyik prózámat antológiában is.”
A líra kategóriában Kovács Balázs első helyezett mellett a második Bock Erik, a harmadik pedig Szőcs László és Radványi Kristóf lett. A próza kategória második helyezettje Bakoš Virág Orsolya, a harmadik helyezés pedig Balogh Ildikót és Darázs Balogh Katalint illette meg.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)
A 2012-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Danyi Magdolna a ritkán megszólaló, szűkszavú költők közé tartozott, ám a mintegy négy évtized alatt született opusa így is egy bonyolult, sokszínű és sokmélységű költői pályaív megrajzolását teszi lehetővé, amelynek minden állomása figyelmet érdemel.
A három ősfolyadék a hideg, a meleg és a közép. A három alapfolyadék: a víz, a tej és a vér. A többi folyadék a természet és az ember közös munkájának eredménye. Ilyen az olaj, a tea, a kávé, a sör, a bor, és természetesen a pálinka. Hamvas szerint a modern kor szcientifista, másként elidegenedett vagy túlcivilizált embere nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt… Hamvas nem ismerte a tiszta, egészséges gyümölcsből készült pálinkát. Ha ismerte volna, a bor mellé teszi. Aki valódi pálinkát iszik, az
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.