Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója, a Csavar Színház alapítója kapta a Magyarság Háza-díjat 2022- ben. Az ünnepélyes díjátadás december 18-án, advent negyedik vasárnapján volt a Magyar Tudományos Akadémia épületében.
Gál Tamás vallja, hogy mindig jóleső érzéssel tölti el, ha elismerik a munkáját, még akkor is, ha nem a díjakért dolgozik az ember. „Azok közé a szerencsés művészek közé tartozom, akire nemcsak a közönség figyel, hanem a szakma is. Nagy megtiszteltetés a díj, de ezután sem szabad belesüppedni a fotelba, tovább kell dolgozni, tartozunk ezzel a közönségnek. Ezt a díjat a Csavar Színház tevékenységéért vehettem át, s bevallom, hogy amikor elvállaltam a Jókai Színház vezetését, féltettem a társulatot. Most már nem, mert bár kevesebbet játszik a Csavar Színház, de művészileg ki tudott teljesedni. Teljesen más egy alternatív színház, mint a profi kőszínház, de a kettő kiegészíti egymást az életemben.” Elmondta azt is, hogy ez a hivatás a rengeteg öröm mellett sok fájdalommal is jár. „Amilyen intenzíven adja az örömöt, például, amikor több száz ember csak nekem tapsol, vagy kapok egy díjat a Magyar Tudományos Akadémián, és csak nekem játszik egy zenekar, tíz művész, és gyönyörűen énekelnek, vagyis ez az este csak nekem szól. Éreztetve velem, hogy sokat érek, de másnap reggel újra a nullán kezdem a napot, mert ettől a díjtól nem lettem se több, se kevesebb. Jönnek az újabb megpróbáltatások, az állandó kérdőjelek, hogy jó-e az, amit csinálok, van-e olyan jó, lesze olyan jó, mit kell csinálnom, hogy jó, vagy jobb legyek, mint amilyen voltam. Ez egy örökös háború önmagammal.”
Gál Tamás örömmel újságolta, hogy pajtaszínházat épített Hetényben, s már próbálnak is benne, legutóbb a Polgármester című darabot, Gert Hofmann művét, tavasszal pedig a Fűje sarjad mezőknek című darabnak is ott lesz a bemutatója.
S hogy milyen volt a 2022-es év a Jókai Színház számára? Gál Tamás nem panaszkodik, de nem rejti véka alá, hogy a covid után most a háború okozta gazdasági válság és a kormányválság is negatívan érinti a színházakat. „Az államkassza is nagy nehézségekkel küzd, s ez mind kihatással van ránk. Viszont egyértelmű, hogy ha az egészségügyben vagy más egyéb szférában problémák vannak, akkor a kultúra sok jót nem várhat.” Tervezik a jövő évi előadásokat, vendégjátékokkal segítik egymást a színházak, jó kapcsolatot ápolnak a Soproni Petőfi Színházzal, a Miskolci Nemzeti Színházzal, vagy a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal. Az utóbbi színház előadásában a januári hónapban több alkalommal is lehetőség lesz a komáromi kőszínház falai között megnézni a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című vígjátékot.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.