Az előadások fogadtatásáról a versvándor elmondta, nyolc éve, amióta versműsoraival járja a Kárpát-medencét, azt tapasztalja, hogy a puszta szónak ereje van a digitális eszközök használata nélkül is, működik az, hogy valaki elmond egy történetet. Szerinte „el vannak szokva a gyerekek a történetmeséléstől. Nincs idő erre. A szegény tanároknak sincs idejük mélyebben belemenni egy-egy témába, és valószínűleg otthon sem szakítanak erre időt. A gyerek lelke pedig ki van éhezve erre, hogy hallja például egy olyan barátságnak a történetét, amely példaértékű és időtálló. Mert az egy dolog, hogy itt van Petőfi és Arany, a két nagy költő, de ezt le kell hozni a gyerek szintjére és az olyan felnőtt szintjére, aki nem foglalkozik irodalommal. Azt hiszem, hogy kellenek azok a történetek, amelyek megsimogatják az ember lelkét, amelyek példát mutatnak, amelyekből lehet tanulni, és amelyek mellé oda lehet állni”.
Tóth Péter Lóránt a négy nap alatt előadását mintegy 1300 gyerekhez és felnőtthöz juttatta el. A produkciót rendhagyó módon Reményik Sándor A sírtól a bölcsőig című versével indítja, majd saját történeteket is belefűz a narrációba. „Ebből aztán kibontom a többit. Beszélek a két költőnek a színészethez való viszonyáról, hogy mindketten színészek akartak lenni, de annak csapnivalóak voltak – ezzel kapcsolatban vannak fennmaradt humoros történetek. Mindkét költő életében volt egy-egy olyan szakasz, amikor a kikövezett útról el mertek menni másfele. Mertek befele figyelni, mertek hallgatni a lelkük sugallatára. Ez egy kézzelfogható mai történet, hogy figyeljünk arra, mit mond belül a lelkünk, mert ezek a költők is próbálkoztak másféle utakkal is.”
Az előadásban ezután a levelek következnek, amelyeket egymásnak írtak. Tóth Péter Lóránt szerint ezeken átsüt a szeretet, a megismerkedés vágya, az egymás elismerése. „Azt is elmesélem, hogy mi történt abban a tíz napban, amikor Petőfi Aranyéknál vendégeskedett. Az előadást úgy építem fel, hogy a ma emberéhez szóljon. Fontos, hogy mi volt a múltban, de ha nincs meg a kapocs a mával, akkor az unalmas, okoskodó, ismeretterjesztő. Éppen ezért minél több kapcsolódási pontot kell felmutatni a mával” – foglalta össze az előadóművész.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.