A gyűjtemény olyan nagyszámban tartalmaz érdekes, sokszor mai napig szótározatlan székely szavakat, hogy mindenképpen megérdemli a figyelmes feldolgozást.
Egy idő után kíváncsi lettem, ki lehetett ez a nyelvészi vénával megáldott festő, így hamar kiderült, hogy József Dezsőre igazán büszke lehetne a székelység (már ha a legszűkebb festői körökön kívül egyáltalán ismerné valaki).
József Dezső az udvarhelyszéki, ma Farkaslaka községhez tartozó Firtosváralján született. 1912-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, onnan Abrudbányára került, ahol dalárdát és zenekart szervezett. 1919. október 15-én feleségével Gyulára települt, ott 1956-ig tanított rajzot, természetrajzot, éneket és karéneket. Olyan neves festőművészek, mint Szilágyi István, Bíró György, Koszta Rozália, Kiss György és a Kossuth-díjas Kohán György mesterükként tekintettek rá. Temetésekor egy marék 1943-ban Firtosváraljáról hozott földet tettek a koporsójába. Gyulán ma nevét viseli a József Dezső Alkotókör, és emlékét márványtábla őrzi.
Legutóbb 2016-ban, Gyulán rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből, tisztelgésként az akkor 130 éve született festő előtt.
Rövidítések:
Bühnagy Sántha Attila: Bühnagy székely szótár. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2018
MTsz. Magyar tájszótár. Szerk. Szinnyei József. Budapest, 1893–1901
ÚMTSz. Új Magyar Tájszótár I–V. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979–2010
JÓZSEF DEZSŐ POLGÁRI ISKOLAI RAJZTANÁR
Firtosváralján (Udvarhely megye) az 1930-as években is használatban levő székely tájszavak (Á–H)
ámbolyog – bámészkodva andalog ● S. A.: székely szó, Bühnagy ámbolyog
bójáskodik – ügyetlenkedik ● S. A.: eddig szótározatlan, tagja a bolyász ’bolyong’ (Sóvidék), bonyász ’bolyong’ (Csík) családjának (Bühnagy)
bójávul, elbójávul – eltéved ● S. A.: ua.
borittó – esztergályos készíti bükkfából, túrót tartanak benne ● S. A.: székely szó, MTSz., ÚMTSz.
bothál, felbothál – felforgat valamit ● S. A.: eddig szótározatlan székely szó, tagja a botázik családjának: bebotázik ’bevetődik (valahová), bemegy’, belébotázik ’belebotlik’, ’akaratlanul beleártja magát valamibe’, botázik ’botorkál, ténfereg’ (Bühnagy). Az ÚMTSz. Küsmödről jegyzi: összebothál ’összekeres, összeforgat mindent’
burustyán – orgonavirág ● S. A.: erdélyi szó, Bühnagy boroszlán
cédrók – 14-16 éves gyermeklegényecske ● S. A.: székely szó, ÚMTSZ., cedrók hangalakban
cibre – becsinált leves (fokhagymás, ecetes, tojásos és tejfeles lé csirkével) ● S. A.: népnyelvi szó, Bühnagy cibere
cire – rőzse ● S. A.: székely szó, Bühnagy cerme, cemere, cirme, cire, csersze, cserme, csörme
csáklya – az acél korcsolyát helyettesíti fából ● S. A.: székely szó, Bühnagy csákia
csanak – limlom ● S. A.: a hangalak eddig kizárólag Székelyföldön kívülről adatolva, ebben a jelentésben székely szó
csárogás – gyermekek huzamosabb össze-vissza kiabálása ● S. A.: népnyelvi szó, ÚMTSz.
cserebika – cserebogár hímje ● S. A.: székely szó, eddig szótározatlan. Inkább szarvasbogár hímje lehet, mint cserebogáré, l. egy alsósófalvi adatot
csicsöskossó – mázas cserépkorsó, melyből a vizet ki lehet szívni a fül görbülésén látható dudorodás nyílásán ● S. A.: népnyelvi szó, ÚMTSz. csecseskorsó
csikóláb – a gyermek két orrnyílása alatti, megtűrt váladék ● S. A.: székely és zalai szó, ÚMTSz.
csitkózik – ezt mondják, ha a gyermek engedély nélkül távolabbról kíséri a felnőttet ● S. A.: székely szó, szótározatlan
csombojog – nehezére esik a helyváltoztatás, csak módjával tud előre haladni ● S. A.: ezekben a jelentésekben eddig szótározatlan, beletartozik a csongolyít, csombolyít családjába (Bühnagy)
csombolyít – halomba gyűjt
csönkő – száraz ág hangot adó darabja ● S. A.: ebben a jelentésben eddig szótározatlan, talán beletartozik a gyergyói csönkő ’favágó tőke’ (ÚMTSz.) családjába
csöszle – apró rovar (szúnyog), mely nyáron az ember szemébe csapódik ● S. A.: székely szó, Bühnagy cseszle
csügör – apróra tört almát vízben állni hagyják, ennek a leve ● S. A.: székely szó, Bühnagy csüg és családja
csümördörgölő – jókora, nehéz, görcsös sétabot ● S. A.: talán játszi szóalkotás, a száj szélén levő csömört, csemert dörgölik (törülik) meg egy jókora bottal (s nyilván egyben az embert is)
dekreteg – hirtelen keletkezett, nagyobb zaj ● S. A.: székely szó, szótározatlan. Beletartozik a degret, dekret, dekrat ’zajong, zajt csap, kutat, nem hagy nyugton’ családjába (Bühnagy)
dobonka – alacsony, henger alakú víztartó edény ● S. A.: székely szó, Bühnagy bodonka, dobonka
domikás – száraz kenyér darabokra törve, túróval meghintve és meleg vízzel leöntve ● S. A.: eddig szótározatlan, a damika, domika ’túrós leves’ családjába tartozik (Bühnagy)
dufla – igen jó minőségű ● S. A.: népnyelvi szó, Bühnagy dufla
durga – kenderből készült nagy ponyva ● S. A.: székely szó, Bühnagy durga
duruzsol – monoton hangon, bizalmasan beszélget ● S. A.: köznyelvi szó
dusza – szalmazsák ● S. A.: székely szó, Bühnagy dusza
duzmál – duzzog ● S. A.: népnyelvi szó, Bühnagy duzma
ég, alig látszik az ég – virrad, hajnalodik
egybe mönyök – mindjárt megyek
farcsok – keresztcsont ● S. A.: népnyelvi szó, Bühnagy farcsok, farcsuka, forcsok
félszántoku – ferde ● S. A.: székely szó, a félszántokú eddig szótározatlan
félszántokulag – ferdén ● S. A.: székely szó, Bühnagy felszántakulag, félszántúlag
fénkő – kaszafenő kő ● S. A.: népnyelvi szó, Bühnagy fénkő
firtat – keresgél, vallat ● S. A.: köznyelvi szó
fon, a macska fon – dorombol
gádor – pinceszája ● S. A.: népnyelvi szó
gánár – gúnár ● S. A.: ez a hangalak eddig szótározatlan, Alsósófalván is használják
gardon – nagybőgő ● S. A.: székely szó, Bühnagy gardony
göbö – a patak nagyobb mélyedése ● S. A.: székely szó, Bühnagy gübü
gugyi – kifőzésre kész, erjedt cefre ● S. A.: székely szó, Bühnagy gügyi, gügyü, gugyi
guzs – cserebogár ● S. A.: székely szó, Bühnagy gorzs, dorzs, gozs, guzs, guzsbogár, búzsbogár, borzsoj
gübül – pl. vérbe gübülte a bika ● S. A.: jelentése: úgy megsebesítette a bika, hogy a saját vérében gübült, hörgött. Bühnagy gübü
gyámbász – összevissza tépdes, cibál ● S. A.: erdélyi szó, Bühnagy gyámbász
hutyotó – verekedésre alkalmas fadorong ● S. A.: alighanem hutyoró akar lenni, Bühnagy hutyuru
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júliusi számában)
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?