2022. május 16., 08:26
Vajon háttérben vannak a kortárs női írók? A férfiak lennének többségben az irodalomban? Ők határozzák meg az aktuális trendeket? Mit írjon egy nő, hogy meghallják a hangját? – ezen kérdésekre kereste a választ három rendkívüli szerző: Döme Barbara, Kégl Ildikó, valamint Lőrincz P. Gabriella, akik munkásságukkal joggal tekinthetők a kortárs magyar irodalom kiemelkedő női hangjainak. A Kello Tankönyvcentrum színháztermének soraiban három eltérő világnézetet ismerhettem meg. Ahogyan a székek egyikén helyet foglaltam, úgy éreztem, egy rendkívüli esemény kezdetén vagyok. Egy sorozat, amely gyökereiben változtathatja meg a női írókról és írónőkről alkotott társadalmi képet.
Ahogyan halványultak az utca színei s felvillantak az estét jelző lámpák, azon gondolkodtam, vajon milyen címet adhatnék nem mindennapi tudósításomnak. Hiszen mégiscsak az első Női irodalmi páholy előadása ez, amely hiánypótló tematikájával az év sorozataként is megállja a helyét a magyar irodalmi szférában. Borgos Anna és Szilágyi Judit kötete jutott az eszembe. Nőírók és írónők – Irodalmi és női szerepek a Nyugatban. Egy kötet, amely szintén hiánypótló tematikájával, valamint a benne rejlő tartalommal vált méltán híressé az irodalomtörténeti percepcióban. A kötet tíz, a Nyugatban gyakorta publikáló női írót, költőt mutat be, akik munkásságuk mellett motivikus alakjukkal is gazdagították az irodalmi szférát. A kötet olyan levelezéseket, illetve fényképeket is közöl, amelyek eddig ismeretlenül hevertek az asztalfiókokban. A kötetben különös hangsúlyt kapnak a házasságok, szerkesztő–szerkesztett viszonnyal járó, a nemi identitás kérdéskörébe tartozó problémakörök, valamint a különféle befogadástörténetek s kritikák is megjelennek a lapok közt.
A 21. században kétségtelenül sokakat foglalkoztatott téma a nemi szerep s az ezzel kapcsolatos kérdéskörök megvitatása. Az előadás első perceiben Rácz András, a Könyvkultúra Magazin főszerkesztője köszöntötte a hallgatóságot, aki bevezetőjében kiemelten érintette a női szerepminták helyzetét az irodalomban. Kétségtelen, hogy a negatív percepciók korszakát éljük, ahol a nők társadalmi helyzetére reflektáló kötetek a megítélés vékony jegén táncolnak. Nem tartom magam feministának, ahogyan azt Lőrincz P. Gabriella sem tette soha, annak ellenére sem, hogy köteteit erősen a női szólamok itatják át.
Hogy mit nevezünk feminizmusnak, az szerintem definíciótól, világlátástól és a társadalmi szerepvállalásunktól is függ. Definíciótól, hiszen számtalan – olykor kis, máskor pedig nagy mértékben – eltérő definiálásokat alkotott társadalmunk rendszere az elmúlt évek alatt. Világlátástól, hiszen szerzett tapasztalásunk, élményeink merőben megváltoztathatják a világba vetett hitünket, filozófiánkat vagy ha úgy tetszik: a mindennapi életünket erősen alakító szabályrendszert. És végül, de nem utolsósorban meghatározhatja társadalmi szerepvállalásunk is. Azt hiszem, nem tudok nem Háy János Mamikám című kötetére hagyatkozni, amikor a társadalmi szerepvállalás kifejezést alkalmazom. Bár nem célom megítélni a kötetet, valamint az azt körülvevő percepciótörténetet, azt azonban fontos hangsúlyoznom, hogy a szerző kötetének kritikus megítélése során a női szerepmintázat s annak problematikus megvalósítására került a legnagyobb hangsúly. S vajon a 21. században mennyire tekinthető hitelesnek a hányatott sorsú női narráció megformálása egy középosztálybeli, fehér férfi tollából? Egyáltalán szem előtt kell-e tartanunk a nemi identitás mellett a társadalomban betöltött szerepeket is, amennyiben az irodalmat az esztétika által közelítjük meg?
Ezen kérdésekre is kereste a választ az est során Döme Barbara, Lőrincz P. Gabriella, valamint Kégl Ildikó. Ez az este rávilágított arra, hogy fontos foglalkoznunk korunk nőírói és írónői által betöltött társadalmi szerepekkel. Az első Női irodalmi páholy estje nem a felmerülő kérdések megválaszolásra törekedett. Sokkal inkább utat mutatott hallgatóinak arra, hogy elgondolkodjanak a megvitatni kívánt kérdéseken, és ha mással nem is, önmagukkal számot vetve megválaszolják a legfontosabb kérdést: vajon háttérben vannak-e a kortárs női írók napjainkban?
