A mintegy 350 ezer éves előember – vagy ahogyan a legtöbben ismerik: Samu – otthonát Pécsi Márton Széchenyi-díjas földrajztudós tárta fel a vértesszőlősi mésztufabányában 1962-ben. A felfedezésnek köszönhetően a bányát régészeti lelőhellyé minősítették, s egészen az 1960-as évek végéig folytak az ásatások ezen a területen. Ekkor került elő nemcsak Magyarország, de az egész Kárpát-medence egyik legősibb emberi maradványa, Samu tarkócsontja is, amely szintén megtekinthető a tárlatvezetés során.
A programot L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntőjében Bencsik János miniszterelnöki biztos, országgyűlési képviselővel bemutatta a megvalósítandó látogatóközpont terveit. A Narmer Építészstúdió vezetője Vasáros Zsolt egy makett segítségével mutatta be a tervezési koncepciót, amely alapján a völgyben elnyúlva kerülne elhelyezésre az épületegyüttes. A tervekről bővebben Bencsik János nyilatkozott. – 2020 őszén született meg kezdeményezésemre az a kormányhatározat, mely pénzügyi fedezetet biztosított az előember telep új látogatóközpontjának megtervezésére és a beruházás előkészítésére. A látogatóközpont mellett – Nagy Csaba polgármester kezdeményezésére – egy 300 főt befogadni képes konferenciaterem is megépítésre kerül, mely a térség gazdasági eseményeinek is helyet adhat. Javaslatomra egy kerékpáros turisztikai központ is része lett a beruházásnak. Köszöntőjében hozzátette, hogy egy tervezett kerékpárszervíz, valamint -kölcsönző, -mosó, továbbá tisztálkodási és átöltözési lehetőséget nyújtó kiszolgáló egység is épül, amely szervesen kapcsolódik az Által-ér völgyi kerékpárút-hálózathoz. Samu birodalma a neszmélyi borok kedvelőinek is kedveskedne, ugyanis a borászatok által készített borok, valamint a térség kézműves élelemiszerei is helyet kapnak egy kisebb vinotékában.
A Samu-nap folyamán a különféle tárlatvezetések mellett az évek óta nagy sikernek örvendő Állati jó bemutató sem maradhatott el, amely során testközelből ismerhette meg a vállalkozó ifjúság az állatvilág rejtélyes élőlényeit. A rendezvénysorozat egyik legfontosabb célja, hogy a gyermekek – ha csak egy rövid időre is – de visszatérjenek a természet adta lehetőségekhez. Ennek köszönhetően kicsik s nagyon egyaránt játékos kvíz formájában járhatták végig a tanösvényt, amelynek végén apró meglepetés várta a kalandorokat. Mint ahogyan azt a tavalyi év során Zoltánfi Zsuzsanna főszervező is említette, a miniásás régészeik ötlete alapján valósult meg, azonban a tavalyi sikerekhez mérten az idei Samu-nap alkalmából is kitüntetett programpontként szerepelt a rendezvényen.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?