Szilágyi Diána: Sodrás – 7. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé

2021. július 30., 06:56

A vasi megyeszékhely 1970 óta ad otthont a kezdetben két, majd 2003 óta háromévente megrendezett rangos eseménynek, amely a kortárs textilművészet egyik legnagyobb ünnepe. Több mint húsz éve már, hogy öt kategóriában mérhetik össze tudásukat az alkotók: fal- és tértextil, textildesign, miniatűrtexil, zászló és szalag.

Textiltriennálé – Fotó: Szilágyi Diána

Ebben az évben 17 ország több mint 150 művésze nevezte munkáját a pályázatra, amely minden évben egy-egy közös hívószóra reflektáló művet vár a kiállításra. Idén a Sodrás volt a cím, és ahogy Tóth Krisztina azonos című versében, a víz, az örvénylő, a szépet és rútat egyaránt elmosó, egy helyre hordó elem itt is többször megjelent az alkotásokban mind formai eszköztár, mind tematika szintjén.

A Szombathelyi Képtárban kiállított anyag egyik legmegrázóbb darabja Kiss Katalin Átkelő című figurális falikárpitja. A művész komor színvilágú, ezüstösfekete vízfelületet hímzett filc, selyem, és organza felhasználásával. A faktúraképzés tökéletes, a nemes anyagok összhangja kiválóan visszaadja az elcsituló hullámverést, de a víz felületén öt felborult, a friss vér harsány pirosát idéző csónak szinte kilángol a képből. Gerincükkel felfelé ringanak a tajtékos vízen, embernek pedig nyoma sincs az expresszív kárpiton. Nehéz erről nem az elmúlt évek migrációs tragédiáira asszociálni, azokra az átkelőkre, akik nem értek partot elevenen.

Inkább csak érezteti a vizet Fóris Katalin textúrájában is izgalmas munkája, amely a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért különdíjában részesült. Az Emlékfonódásokban felhasított orvosi röntgenfilmeket szőtt össze, jeges, fagyott vízfelszínt idéző fehér-fekete, hideg kék, csillogó felületet képezve. A kialakítás meglepő esztétikáján túl a felhasznált anyaghoz kötődő asszociáció is megborzongat, hisz a sebek, törések, a röntgenképen váratlanul megjelenő gyanús foltok hihetetlen lendülettel képesek elsodorni mindenestül az előttük való életet, ugyanakkor statikusak is. Egy adott állapot hű lenyomatai, őrzik a megállított idő egy-egy örök pillanatát.  Fóris Katalin nem először foglalkozik az emlékeket hordozó matériákkal, korábban filmnegatívokból, celluloidtekercsekből alkotott, de itt kiállított munkái drámaibb sűrűségű, klasszikus szépséghordozók egy nagyon újszerű anyagon.   

A spirális szimbólumot, az örvényt, amelyben az áramló anyag körbefordul, szintén több díjazott mű is alkalmazta. Pázmány Judit drótból és kötött textilből készült, Örvény című installációjával nyerte el az Év textilművésze kitüntetett címet. A csipkefinomságú, áttetsző munka egyszersmind plasztikus is és megragadó dinamizmus árad belőle, csakúgy, mint Bihari-Bakodi Szilvia antik tükörben duplikált búgócsigájából, amelyet miniatűr textil kategóriában díjaztak.

Ugyanez az örvénylő csavarvonal figyelhető meg a különdíjban részesült Ardai Ildikó szizálból font Forgó kévék című tértextiljein. Ezek a mintegy két méter magas, a mennyezetről lelógatott alkotások formailag megrendítően idézik fel a száradó kecéket, varsákat, a halászat archaikussá vált eszközeit és a mezőgazdasági munkák betetőzését, az aratást is. Ősi szépség, az anyag egyszerűségéből és a mintázat klasszikus letisztultságából eredő időtlenség érint meg minket, így a finoman lengedező installációba szinte félve sétálunk bele.

Textiltriennálé – Fotó: Szilágyi Diána

A zsűri főleg a klasszikus szépségű, komolyabb munkaigényű darabokat értékelte, de azért bőven jutott tér a kísérletezőkedvnek vagy a humornak is akár. Erre az életigenlő, vidámabb vonulatra példa a fiatal szobrászművész, Tóth Erzsébet térobjektje, a Kórus. Az életnagyságnál nagyobb, hungarocellalakok változatos textúrákkal és anyaghasználattal kialakított, tarka csoportja az emberek gazdag sokszínűségének, egyediségének szép harmóniába és egységbe olvasztott szimbóluma. Szemet gyönyörködtet és mosolyra fakaszt, kedves színfoltja a kiállításnak.

Összességében elmondható, hogy a tárlat mind az öt kategóriában nagyon sokrétű, izgalmas műalkotásokat vonultat fel, a klasszikus grafikai vagy festmény jellegű falikárpiton túllépve sok experimentális, kísérletező plasztikai munkát is. Ebből következően bátor és kísérletező az anyaghasználat is, a textil mellett a különféle műanyagok, fémek, papír, de még nyírfakéreg is szerepel, a változatos technikákról már nem is beszélve. A varrás, szövés, fonás alap, de tekert, sodort, horgolt, fűzött, ragasztott, nemezelt, még 3D-nyomtatóval készült munkák is megjelentek, és batikolt, festett, lakkozott, valamint hagyományos módszerrel, festőnövények nedvével színezett matériákat is láthatunk. Az elmúlt ötven év alatt sokat változott a műfaj, új technikák váltak elfogadottá és új kifejezési formák jelentek meg, a textilművészet stiláris eszköztára egészen széles merítésből dolgozik, és jól látszik, hogy még mindig van mondanivalója a világról. 

A kiállítás augusztus 29-ig látogatható.