Szilágyi Diána

Emberek a fegyverek mögött

Adam Makos igazi megszállott. Mindent tud a fegyverekről, a hadászati technikákról, főszereplői is mindig katonák, de főleg az emberi tapasztalatok érdeklik. Művei azért izgalmasak, mert valóban megtörtént eseményeket mutatnak be, ezért egyaránt érdekesek a hadtörténetben jártas, a különböző harcászati nemek technikai részét értőknek, de a kordokumentumokra nyitott, emberi történetekre éhes olvasóknak is.

Szilágyi Diána

Riválisok nagy találkozása

Most a szolnoki Reptár fedett kiállítóterében – a Krakkói Lengyel Repülési Múzeum kölcsönzésében – egymás mellett csodálhatjuk meg a második világháború két legismertebb vadászrepülőjét, a brit gyártmányú Spitfire-t (pontosabban egy ’44-es Supermarine Spitfire LF Mk. XVI E AU–Y-t, amely példány szerepelt az Angliai csata című filmben is) és egy Messerschmitt Bf–109 G-t.

Szilágyi Diána

Erdőszagú történelmi kirándulások Pécs, Selmecbánya és Vas megye tájain

Most három különleges, járványbiztos utazásra invitállak, kedves olvasó, bemutatva olyan könyveket, amelyekkel nemcsak gyönyörű, magyarlakta tájakat járhatsz be, hanem még az időben is visszarepülhetsz néhány száz esztendőt.

Szilágyi Diána

Versben lakozni…

Versben lakozni lenne jó, miként az Isten,

ősi zsoltárok nehéz szövetébe bújva

templomok hűvös, áhítatos csendjét dalolva meg,

vagy mint félőrült Hölderlin Heidelberg öreg tornyai közt,

sírva, zihálva, döccenő rímekbe dadogni bele az elmúlást.

Szilágyi Diána

Amit magunkkal vihetünk

Aztán szerencsére beleolvastam a könyv elejébe és rögtön rabul ejtett. A cím ugyanis szó szerint értendő. Nana, a bátor, tapasztalt kóbormacska meséli el gazdára találása (emberhez szegődése) történetét és kettőjük közös utazását; de valami olyan elképesztően gördülékeny, fanyar, laza humorral átszőtt stílusban, ahogy csak a bölcs, sokat látott, utcai macskák beszélnek.

Szilágyi Diána

Tina álma

Minden este megállt itt pár pillanatra, megszakítva szokásos sétáját munkából hazafelé, noha az utca felől égbe szökő tujasorral szegélyezett kertből gyakorlatilag semmit sem látott, mégis, ez a szakasz volt a kedvence. Csodálatos kertet képzelt az örökzöldek mögé.

Szilágyi Diána

Varázskapun át egy elfogadó világba

Az érzékenyítő mesék valódi újdonsága az, hogy olyan, korábban főhősként egyáltalán nem szereplő figurák is megjelennek bennük, akiknek valamilyen nehézségük, akár testi fogyatékosságuk van.

Szilágyi Diána

A remény regénye

A mű az észt fővárosban, Tallinban játszódik, akkoriban, amikor édesapa nap közben sosem jött ki a hátsó kis szobából, amikor vágni lehetett a lakásban a cigarettafüstöt és a kétségbeesést, amikor senkinek sem volt szabad otthon hangosan beszélni és még nappal sem lehetett elhúzni az ablakon a függönyt.

Szilágyi Diána

Ha ennek egyszer vége lesz

Ha ennek egyszer vége lesz, ígérem Neked, elmegyünk a tengerhez. Együtt, az egész család. Ákiék, Katáék, ott lesz mindenki, az összes unoka. Este érkezünk, hosszú, tikkasztó autóút után izzadtan, összegyűrve, de az ablakból bíztatón már többször is láttuk a tengert, a végtelen, kék ígéretet. Most még csak a hangját halljuk, és érezni az illatát, valahol a sétány végénél lesz, a szállodához közel.

Szilágyi Diána

Kortárs klasszikusok

Ha nem is nosztalgia, de mindenképp a múltba nézés, a visszaemlékezés egy már nem létező korra; igen, talán ez köti össze leginkább a kötetben összegyűjtött írásokat. Olyan hangulatok, kimerevített pillanatok gyűjteménye, amik egy bizonyos kor fölött mindenkinek ismerősek. A bezárkózás, a függöny mögül lopva kipillantás, a hideg félelem a gyomorban, amikor megáll a ház előtt egy sötét autó.

Szilágyi Diána

„Belenézni Hungária szemébe”

Balta János Az elfelejtett „hadsereg” című munkájával is közösségét, Arad megyét szolgálja, hisz emléket állít benne negyvenkét jogfosztott magyar embernek, akiknek a román diktatúrákhoz köthető megalomán építkezésekhez kellett korántsem önként asszisztálnia. A könyv jó része oral history, a szerző kérdései előcsalják az emlékeket, a néhai munkaszolgálatosok pedig felelevenítik a 30-40 évvel ezelőtti eseményeket.

Szilágyi Diána

Az idő mint táj

Ferrante buja, sokszövetű regényével összehasonlítva, Hirvonen finom, szűkszavú, drámaian letisztult könyvet tesz elénk, csak óvatosan sejtet, semmint láttat, naturális leírások helyett itt a lélek apró rezdüléseit kapjuk.