2022. szeptember 22., 08:01
Hommage Nemes Nagy Ágnes 100 – Fábry Zoltán 125
Az idén januárban ünnepeltük a 20. század magyar költészetének kiemelkedő alakja, Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulóját. Az ez alkalomból íródott életút-ismertetők és életmű-összefoglalók, megemlékezések természetesen nem térhettek ki az értelmiségi-polgári családból származó költő 1948 utáni, majd tízévi tiltólistára kerülésének, a kommunista irodalompolitika általi elhallgattatásának taglalása elől sem, ami csupán az 1950-es évek második felében kezdett lassanként megváltozni. Ennek egyik első jele s legfontosabb dokumentuma verseinek és versfordításainak bő tízéves szilencium után megjelent Szárazvillám című, 1957- es kötete, melyet a még mindig erős pártbefolyás alatt levő kritika meglehetős visszafogottsággal fogadott. (Tudtommal mindössze öt, ma már inkább csak a kort jellemző, mintsem értékfelmutató reflexió született rá: Hajdu Ferencé, Kardos Lászlóé, Kiss Károlyé, Sík Csabáé és Vihar Béláé.)
Amit viszont ma már nem említ senki, az új értékekre mindig is nyitott, ám sokszor elhibázott esztétikai ítéleteket hozó Fábry Zoltán – akinek a napokban emlékezünk születésének 125. évfordulójára – tért ki még rá Az idő igaza című, 1960- ban megjelent Palackpostájához 1958 októbere és 1959 januárja között átírt, alaposan kibővített tanulmányában. Mely írásában ezúttal jó érzékkel a kortárs magyar költészet „gondolatvillantó, megkapó jelenségének” nevezte a „nem bőversű, szinte fukarnak mondható” Nemes Nagy Ágnest, akinek „Neve nem forog közszájon, és ha egy-két értő meg is látta, a lapok irodalmi utalásai inkább fordításaira vetnek fényt”, ám aki „kevéssel ad sokat”. Fábry frissessége, figyelme akkor is méltánylandó, ha költőnk Szárazvillámából – írásának fő vonulatához: a különösen a rendszerváltás körüli években lenézett, ám az utóbbi hónapok európai történéseinek fényében újból időszerűvé lett háborúellenes magatartásához igazodva – annak bevezető, Mesterségemhez című versének „erkölcsi elkötelezettségét”, „erkölcsi realizmusát” emeli is ki (hisz maga a vers is az „erkölcs és rémület” közti állapotot rögzíti). Ám hogy írónk szavai mennyire megérintették a költőt, mi sem bizonyítja jobban, mint annak 1961. április 10-én kelt köszönőlevele (miután Fábry neki is elküldte a Palackpostát), amiért abban a stószi író részint oly „megtisztelő módon emlegeti” őt, részint pedig mert a könyve „nagyon került hozzá”. Maga is úgy gondolja ugyanis, hogy „mindnyájan, akik éltünk valamicskét a régi világban”, egyetértenek Fábryval abban, hogy „igenis, nem szabad felejteni, s hogy igenis, szüntelenül fel kell idéznünk egyet-mást az emlékezetünkben, még azon az áron is, hogy az emlék fájdalmas. Életünk része az az idő, s ha elnémítanánk, szegényebbek volnánk; hiszen nemcsak keserves tapasztalatokat szereztünk akkor, hanem jó néhány, sötét-tónusú, de nagyszabású tanulságot is levonhattunk belőle”. Amiért is szerinte „a Palackposta tökéletesen teljesíti hivatását”, írja, majd dicséri Fábry „bátorságát”, „világosan látó indulatát”, mely második világháborús írásaiból összeállított könyvében őt is „megérintette”, és örül, hogy „ilyen hang […] ott és akkor megszólalt és megszólalhatott”, annál is inkább, mivel „a szellemi ember fej-föl-vetése, szembenézése olyan tünemény, aminek sose örülhetünk eléggé”. Mesterségemhez című versének elemzését pedig külön is köszöni Fábrynak, mivel úgy véli, „Az a különös dolog történt vele”, ami „a költő legfőbb jutalma”: azaz megértették. Majd így ír: „Örülök, hogy fölmérte a versben azt a konstrukciót, amit valóban konstruktívnak is szántam, a magatartást nem lebontó, hanem támasztó gondolatsornak. Mert, úgy gondolom, ha nem hiszünk az erkölcsben, a tartásban, és – mindent összevéve, végső soron – nem szeretjük eléggé az életet, akkor inkább ne írjunk verseket, akkor inkább menjünk zabot hegyezni”, s még hozzáteszi, mintegy igazolást várva Fábrytól: „Nem gondolja?”
A levél egyébként tudtommal máig elkerülte mind a Fábry-, mind a Nemes Nagy Ágnes-kutatók figyelmét, jóllehet megtalálható írónk somorjai Fórum Intézet-beli irathagyatékában. S miután annak jelentős részét az elmúlt években digitalizálták, az a világhálón is mindenki számára elérhetővé vált. Igaz, Nemes Nagy Ágnes szóban forgó, Fábry Zoltánnak írt ismeretlen levele valamilyen okból elkerülte a digitalizálók figyelmét. Melynek egy-egy vonatkozása azonban mindkettőjük életéhez figyelemreméltó adalékot szolgáltat. S jelzi, az egymással oly ellentétes pályák, életművek is érinthetik egymást az időben s térben, mint amilyen nyilvánvalóan kettőjüké volt.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)
