Felhők libbentik fel az éjszaka sötétjét, a holdra járó álmok ezüstszoknyákban táncolnak, függönykarnison fény-árnyék villanások, autók motorbúgása töri szét a csendet. A retinák alatt fenyőfák, patakok redői, esti harangzúgás, hazavágyódó gondolatok keringője.
A tűzvirágok még alszanak az avar alatt, de holnap már lila fejükkel utat törnek a vastag levélrétegen, a tavasz akaratból fűzött gyöngysor, átszeli a jégbőröző tavakat, illata tágra nyitja a teret, besétálhat rajta Jézus is, hogy újra megváltsa a világot.
Kétszáz kilométerre tőlem a szülőhely kartotékai várnak rám, a hazatérők izgága mosolya arcomon, emlékeimet ízlelgetem. Otthon még tél van, a hegyek homloka deres, a völgyekben nem nyílnak még a virágok. Hamis szelek süvítnek a Kelemen-havasok felől, az udvarokat éjjelente meglepi a végtelen hó. Hóhang, hótekintet, hógallér, hószív. A nők derekán végigborzong a reggeli cidri-fagy, férfiak szakállán mindenség-idők hallgatása. Gyógyuló sebek ideje a tél.
Félelmesek és nyugtalanok a költők álmai. A székely csendek csobbanó nyugalmából kéne inni, mielőtt a versek papírra vetülnek, nem volna akkor annyi tétova szó, tévelygő ige, nárcisz-jelzők, csonka mondatok. Rejtett iránytűkkel a bőr alatt keressük, ami a napot a földdel összeköti, az idő előtti időt, amikor minden tiszta volt, Héliosz és Szeléné nászát, Gaiát és Uránoszt, amikor még szerették egymást. Versbűvölő éjszakákon békéről álmodik a költő, a rímeknek nincs ma cukorzománca, lidércesek a versütem-fellegek. Csak békét hozó szavaink nincsenek, közös nyelvünk az enyészet és a szenvedés ellen, amely összeköt Keletet Nyugattal, tengeren inneni világokat a tengeren túl létezőkkel.
a költők álmai aranyat érnek
nagy fekete vadakként vonulnak át
a költők életén az éjszakák
és minden háború tart egy egész költő-életen át
mert ők szenvedik a háborúk eljövetelét
mikor még béke van
s csak ők tudják hogy nem sokáig
szenvedik a legnagyobb veszteségeket
mert övék minden halott emlékezete
és a nők siralma
és az elbitangolt csikók gazdátlansága
Gratulálunk Király Lászlónak a 2022. márciusában kapott Kossuth-díjáért! A kiemelt sorok vendégszövegek a Nap hold kék mezőben és Sziklarajz című versesköteteiből.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
A vajdasági fazekasság eredetéről források hiánya miatt keveset tudunk. Arról meg végképp nincs tudomásunk, hogy egy-egy gölöncsér szakosodott volna egyfajta edényforma elkészítésére. Az erdélyi fazekasközpontokban készített nagy méretű főzőedényeket egyáltalán nem ismertük ezen a vidéken. Itt, a Vajdaságban inkább a vasedényeknek, a vaslábasoknak volt keletje.
Ízig-vérig székely ember volt az 1902-ben Szentendrén született Darkó István, akit a gyerek- és a kamaszkor már a nógrádi Losoncon talál. Itt lesz a főmunkatársa Scherer Lajos A Mi Lapunk című folyóiratának. Egy ideig Budapesten tanul, s maradhatna, de nem teszi: visszatér felvidékinek, s beleveti magát a Trianon után, szinte a semmiből induló közösségi életbe.
„Inkább ledobni szeretnék dolgokat, nem pedig szerezni” – vallja az alábbi interjúban Berta Zsolt író, dalszerző, előadó, 2022-től a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatósága által szervezett KMI 12 program második évadának szerzője, akivel belesodródtunk egy életfilozófiai kérdéseket is taglaló beszélgetésbe. Természetesen beszéltünk irodalomról is, jelenlétről, írásról mint életformáról. Így jutottunk el olyan életigazságok megfogalmazásához, melyeket helyette nem mondhat el senki.
De talán a „végérvényes albérlőnek” is jól jöhet a mostani nyelvi magyarázat. Meg a kezdőknek is, akik az albérletkeresésnél nem akarnak „koppanni”. Ezért bemutatom a magyar nyelv új változatát, a lingua foditot, azaz az albérletnyelvet. Ennek legfőbb sajátossága a szavak jelentésének korlátozása vagy éppen megfordítása.
A reform szónak több árnyalata van, de a jelentése általában ugyanaz. Társadalmi-gazdasági, politikai értelemben újítást jelöl, amely javít a helyzeten, de a múlttal nem szakít teljesen, a réginek az átalakítását jelenti. Összességében tehát pozitív folyamat. Napjainkban mégis hideglelést kap az ember a szó hallatán, mert többnyire megszorításra, leépülésre, olyan korrekcióra utal, ami nem feltétlenül pozitív hatású az életére.
Petőfi Sándor 1845 tavaszán indult első felső-magyarországi körútjára, és április 4-én érkezett Eperjesre. Barátjánál, Kerényi (Christman) Frigyesnél vendégeskedett, és az általa nemes egyszerűséggel „amicés város”-ként jellemzett, nagy múltú településen több önfeledt hetet töltött el.
Aki ismeri Oros Lászlót, az vele kapcsolatban egyetérthet Szerb Antallal, miszerint: „A világnak égető szüksége van egy kis jóságra – és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet.” Oros László szereti a könyveket. Gyűjteni, olvasni, és írni is. Ő a nagybetűs csodabogár, aki négy évtizede szenvedélyesen gyűjti a könyveket, régi fegyvereket, arcképeket, művészeti alkotásokat és színes reprodukciókat.