Felhők libbentik fel az éjszaka sötétjét, a holdra járó álmok ezüstszoknyákban táncolnak, függönykarnison fény-árnyék villanások, autók motorbúgása töri szét a csendet. A retinák alatt fenyőfák, patakok redői, esti harangzúgás, hazavágyódó gondolatok keringője.
A tűzvirágok még alszanak az avar alatt, de holnap már lila fejükkel utat törnek a vastag levélrétegen, a tavasz akaratból fűzött gyöngysor, átszeli a jégbőröző tavakat, illata tágra nyitja a teret, besétálhat rajta Jézus is, hogy újra megváltsa a világot.
Kétszáz kilométerre tőlem a szülőhely kartotékai várnak rám, a hazatérők izgága mosolya arcomon, emlékeimet ízlelgetem. Otthon még tél van, a hegyek homloka deres, a völgyekben nem nyílnak még a virágok. Hamis szelek süvítnek a Kelemen-havasok felől, az udvarokat éjjelente meglepi a végtelen hó. Hóhang, hótekintet, hógallér, hószív. A nők derekán végigborzong a reggeli cidri-fagy, férfiak szakállán mindenség-idők hallgatása. Gyógyuló sebek ideje a tél.
Félelmesek és nyugtalanok a költők álmai. A székely csendek csobbanó nyugalmából kéne inni, mielőtt a versek papírra vetülnek, nem volna akkor annyi tétova szó, tévelygő ige, nárcisz-jelzők, csonka mondatok. Rejtett iránytűkkel a bőr alatt keressük, ami a napot a földdel összeköti, az idő előtti időt, amikor minden tiszta volt, Héliosz és Szeléné nászát, Gaiát és Uránoszt, amikor még szerették egymást. Versbűvölő éjszakákon békéről álmodik a költő, a rímeknek nincs ma cukorzománca, lidércesek a versütem-fellegek. Csak békét hozó szavaink nincsenek, közös nyelvünk az enyészet és a szenvedés ellen, amely összeköt Keletet Nyugattal, tengeren inneni világokat a tengeren túl létezőkkel.
a költők álmai aranyat érnek
nagy fekete vadakként vonulnak át
a költők életén az éjszakák
és minden háború tart egy egész költő-életen át
mert ők szenvedik a háborúk eljövetelét
mikor még béke van
s csak ők tudják hogy nem sokáig
szenvedik a legnagyobb veszteségeket
mert övék minden halott emlékezete
és a nők siralma
és az elbitangolt csikók gazdátlansága
Gratulálunk Király Lászlónak a 2022. márciusában kapott Kossuth-díjáért! A kiemelt sorok vendégszövegek a Nap hold kék mezőben és Sziklarajz című versesköteteiből.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.
,,A vers a Föld útja a Nap körül”[1] – írja Szőcs Géza 1976-ban. A költészet és a költészet búrájában születő mindenkori vers definiálására hivatott költő a létezés misztériumát az irodalom ágas-bogas, labirintusszerű univerzumán belül igyekezett megérteni, értelmezni, továbbadni és közvetíteni nekünk, halandó embereknek.