Varga Melinda: Író az elefántcsonttoronyban

2021. október 01., 10:24

Néhány nap van az Ünnepi Könyvhétig, amikor ezeket a sorokat írom, felolvasást szervezek, dedikálásokat, közönséget, olvasókat. Tavaly elmaradt a könyves szakma legnagyobb rendezvénye a koronavírus-járvány miatt. Éppen ezért mindenki még lázasabban készül. A közösségi médiát ellepték a dedikáló írók és költők portréi, felolvasások, irodalmi rendezvények garmadája jön szembe az üzenőfalamon.

Miközben küldöm a meghívókat az irodalommal foglalkozó ismerősöknek, mindenkit, aki Budapesten él, igyekszem személyesen megszólítani, levelet, messenger-üzenetet küldök, rádöbbenek, hogy sziszifuszi munkába fogtam. Az írók java részét ugyanis egyáltalán nem érdekli a pályatársa legújabb verseskötete, novellásgyűjteménye, esszékönyve vagy nagyregénye. Néhány kivétel azért szerencsére akad, főként a fiatalabbak, kevésbé fásult lelkek között, akikből még nem ölt ki minden életkedvet és kíváncsiságot az irodalmi élet monotonitása és beszűkültsége.

A huszonéves énem helyesen bólint, hogy talán még bennem is van némi kíváncsiság, akarat, kedv és empátia megismerni a többi író művét, az idő nem ölte meg bennem a vágyat arra, hogy rácsodálkozzak az új dolgokra, és saját magamon kívül mást is olvassak.

A buzgó könyvheti készülődésben az olvasó sajnos magára marad. Nem lesz kíváncsi arra az íróra vagy költőre, aki elefántcsonttoronyban él, inkább leveszi újra a könyvespolcról a klasszikusokat, akikben biztosan nem csalódik.

Az átlagolvasók nagy része nem is hallott a kortárs irodalomról, és ez bizony az írók sara is. Eltávolodtunk a hús-vér olvasótól, restek vagyunk falvakra járni bemutatókra, megismertetni a műveket, rávezetni az embereket arra, hogy a kortárs literatúra nem valami testidegen massza, érthetetlen szókollázs. A magyar főváros könyves eseményei éppen ezért legfeljebb arra lesznek idővel jók, hogy egyedül ücsörögjünk az asztaloknál, és szidjuk a politikai akaratot, amely nem képes az irodalomnak jobb sorsot teremteni, a könyvkiadókat, amelyek nem reklámozzák elég jól a könyveinket, és persze a többi írót, aki sikeresebb, jobb, esetleg olvasottabb nálunk.

Olvasó nélkül meghal az irodalom, jöjjünk ki végre az elefántcsonttoronyból!

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. szeptemberi számában)