Ajlik Csenge: A társhivatal

Ez egy hivatal. A belváros szívében van a központja, de egyébként minden kisebb városban vagy faluban, sőt minden erdő szélén, a legkietlenebb helyeken is van ilyen akkor, ha annak közelében laknak emberek. Maga is tudja, hogy az ember társas lény, szóval érdemes ellátogatnia erre a helyre, hogyha szerelemre vágyik. De ez nem olyan szerelem, amire most maga gondol, hogy csak komolytalan, buja vágyakat kielégítő szerelmet közvetítenek ott.

Inkább képzelje el úgy, hogy bemegy egy ilyen hivatalba, azzal a céllal, hogy ismerkedjen. Jogos a kérdés, ami látom, homloka ráncolásából, hogy megfogalmazódott magában: Miért ne ismerkednék egy kávéházban? Egy parkban? Egy baráti ünneplés keretei közt az ott egybegyűltekkel? Ha ismerkedni akarok, hát ismerkedek, nem?

Igen, de ezzel elkerülheti a kellemetlenségeket, hogy esetleg egy már foglalt hölgyhöz lép oda, és ezzel furcsa helyzetet teremt saját magának. De engedje meg, hogy folytassam. Bemegy egy ilyen hivatalba, ahol nyilatkozik arról, hogy ismerkedni szeretne. Majd megadja a nevét, és lead magáról egy fényképet. Az alapadatait mindenképpen szükséges megadnia, hogy mások eldönthessék szimpatizálnak-e magával. Ilyen információ a lakhelye, születési ideje, ebből adódóan az életkora is. A lakhely azért fontos, mert azért mégsem mindegy, hogy az, akit keres, mennyire lakik közel magához, ez is leegyszerűsíti a folyamatokat. Nem kell napokat utaznia vagy túl sokat gyalogolnia a kapcsolatért. Gondoljon csak bele, hogy vágyik egy nő társaságára, meg is tetszik magának valaki, például pont már egy említett kávéházban, erre kiderülne, hogy a hölgy csak látogatóban van itt, mert egyébként Berlinben él. Hát azt a csalódást mégis jó volna elkerülni. Ezért vannak ezek a hivatalok, nagyszerű, nem?

Na és akkor visszatérnék most a buja kalandokra, mert látom, hogy kezdi elveszíteni az érdeklődését, és azt hiszi, megőrültem. De a legjobb, hogy megadhat egy kis jegyzetet is magáról, és azt is, hogy mit keres. Bemutatkozhat udvariasan is, de lehet teljesen állatias, ha olyan kedvében van. Nem mindenki ír magáról ilyen jegyzetet, vagy azt, hogy mit keresne a másikban. Én mindig írok magamról, és szerintem fogadja meg a tanácsomat, ha ellátogat ebbe a társhivatalba. Ne áruljon zsákbamacskát, úgy a legkönnyebb. Ha feleséget keres, és már gyerekekre vágyik, írja azt, de ha az jutna eszébe, hogy csak az éjszakái magányosak, és szüksége van a társaságra, a forróságra, azt is írhatja. És tudja, mi az, ami még ennél is jobb? Írhatja azt, hogy nem tudja, hogy lehet, feleséget keres, de lehet, csak szórakozást. És ez rendben van. Miért is kéne siettetni az embert, ugye, barátom, ha még nem tudja? Sok mindent meg kell vizsgálnunk, hogy tudjuk, valakiből feleség lehet-e, vagy jobb, ha csak az ágyunkban tartjuk. Nem egyszerű a dolgunk, de ez a hivatal nagyon sokat segít.

És hogy mi történik az adatok megadása után? Hát akkor megadhatja, milyen korú hölgyet is keres, nem kell hogy ez a szám pontos legyen. Én például azt adtam meg legutóbb, hogy legyen a hölgyemény tizenkilenc és huszonöt év között. Most lehet, azt gondolja, nekem az túl fiatal, de itt én hozom a játékszabályokat, és meglepődne, milyen sok hölgy adja meg a hivatalban azt, hogy negyven és ötven év közötti férfit keres. És látja, ez is rendben van. Igazából ilyen egyszerű az egész. Bárhol megtalálhatja ezeket a hivatalokat, éjjel-nappal nyitva vannak, és a szorgos dolgozók, ha bemegy, és megadja preferenciáit, egyesével maga elé helyeznek képeket hölgyekről, magának meg csak mutogatnia kell. Aki nem tetszik, azt az asztalon szépen eltolja balra, aki tetszik, azt jobbra. Aztán ezek a dolgozók (akik egymás közt algoritmusnak nevezik magukat) szépen felismerik, milyen is a maga ízlése, és egyre jobb, egyre tökéletesebb képek közül válogathat. Maga dönti el, hogy megnézi-e a képekhez tartozó jegyzetet, vagy azt, érdekli-e magát. Bár érdemes megnézni, mert lehet, a másik jegyzetében nem az szerepel, amire maga vágyna. Igen, lehet, ez már kicsit fáradságos munkának hangzik, de tényleg nem vesz el sok időt, nekem elhiheti, én már nagyon gyorsan mozgok ezekben a hivatalokban.

Mit csinál azokkal a képekkel, amik tetszenek? Ugye, ahogy mondtam, azt jobbra tolja az asztalon, aztán megjelöli őket egy piros tollal. Aki nagyon tetszik magának, azt aranytollal is megjelölheti. Ezt a hivatal szinte fénysebességgel feldolgozza, és ezek közül a hölgyek közül, kik ugyanígy látták a maga fotóját, és kölcsönösen megjelölték magát, azoknak megkapja az elérhetőségét, és azonnal fel tudja keresni őket, hogy beszélgethessen velük.

Olyan egyszerű, semmi kellemetlenség, és nem kell szembesülnünk azzal, hogy a másik visszautasítana, mert ő is megjelölt minket, szimpatizál velünk, tetszünk neki. Ha ennek ellenére is visszautasítja a hölgy, hát annak meg semmi keresnivalója nem lenne ebben a rendszerben, de ez csak az én véleményem. Tudja, az ilyen hölgyek nem tudják eldönteni, mit akarnak. De ne velük foglalkozzon, foglalkozzon a többivel!