Farkas Wellmann Endre: Hogyan is tovább?

2020. december 15., 02:05
Vajna László K.: Árgus (olaj, vászon, 90 × 100 cm, 2019)

Múlt este arról beszélgettünk néhányan, hogy a mesterséges intelligencia miként fog beszüremkedni az irodalomba, és ha már beszüremkedik, kinek és mire lesz ez jó. A beszélgetésen egy szerkesztőségi ötletelést gondoltunk tovább, amelynek az volt a kiindulópontja, hogy az interneten fellelhetők olyan programok, amelyek – kellő beállításokat követően – képesek különböző híres költők stílusát is imitálva verset írni. Ki is próbáltuk: meglehetősen pocsék, ragrímes angol nyelvű verset olvashattunk a következő pillanatban, ezt dobta a gép, Edgar Allan Poe stílusában.

Az emberiség már sok mindent kipróbált: klónoztunk élő szervezetet, világra hoztunk lefagyasztott embriót, kimászkálunk a világűrbe, és ki tudja, hány őrültséget próbáltunk ki a tudomány égisze alatt, mígnem eljutottunk ide is, hogy ezután a gépek fognak írni irodalmat helyettünk.

Nem új ez a téma, de eddig sosem gondolkodtam el rajta: úgy tekintettem, hogy egy játék, egy a sok közül, a sok millióból, de ami nem vehető komolyan, merthogy biztos tudásként kezeltem magamban, hogy verset csak ember írhat. Költő. Senki más. Az már csak a véletlen műve, hogy délelőtt a rádióban egy témába vágó műsor futott, ahol, miután egekig dicsérték a mesterséges intelligenciát, az utolsó betelefonáló valami olyasmit idézett, hogy transzcendencia nélkül nincs művészet, ami teljesen érthető (de továbbgondolva, intelligencia sem lehet, intelligencia nélkül pedig kreativitás sem). A válaszadó megnyugtatott: a mesterséges intelligencia fogalma mögött igazából óriási számítási kapacitást kell érteni, ami gyorsabb, pontosabb és hatékonyabb az egyszeri ember ilyetén képességeinél, és a jövőben nagy segítségünkre lesz. Mindenben. Hát legyen.

A témában néhai mesterem, Szőcs Géza írt egy sokat idézett verset, egy Stanislaw Lemtől választott mottóval. A Vers a végtelen programokról így kezdődik: „Amit a kis komputer képes megoldani a nagy program segítségével, azt a nagy komputer is megteheti a kis programmal. Ebből logikusan következik, hogy a végtelenül nagy program önmagától is működhet, mindenfajta komputer nélkül.”

Ebben a gondolatban már a jelenség végét látjuk, Lem víziója esélyes, hogy valósággá váljon. Ha alternatívákat keresünk az apokalipszisre, tán ez a legkézenfekvőbb, feltéve, hogy még idejében valaki nem másképp írja meg a programot.

Frászom van a mesterséges szó hallatán: épp azért, mert legtöbbször valamilyen dehumanizáló erő lappang mögötte, még a leghétköznapibb szókapcsolatokban is, például mesterséges tó, mesterséges megtermékenyítés, mesterséges lélegeztetés stb.

Bármilyen furcsa, a mesterséges épp abban az egy esetben fogadható el, ami az alkotással függ össze, bár a műalkotások tekintetében csak technikai értelemben beszélhetünk mesterségességről, egyébként teremtésnek nevezzük a művészi értelemben létrehozott művet. Szóval, mit is akar a mesterséges intelligencia tőlem?

Tovább olvasom a verset: „Szerelmünk alatt van egy másik, / a program alatt: / egy másik program / a szörnyekben egy másik szörny él, / a jog alatt egy mélyebb jog van – // búvópatak az életünkön / átvilágító csillagokban: // szerelmünk alatt van egy másik.” […] és a vers vége: „Egyszer majd te is belekóstolsz / a borban úszó mélyebb borba // E VERS ALATT IS VAN EGY MÁSIK // és beleolvadsz, velem együtt / a végtelen nagy programokba.” Nos, ilyet fog írni vajon a versíró program, ha elkészül a magyar nyelvű változata? Még technikai értelemben sem hinném, habár ez a vers is, mint minden szöveg, valami furcsa kombinatorika eredménye, az összes lehetséges szöveg közül egy… De bármekkora számítási kapacitásra lesz is képes a szegény mesterséges intelligencia, nem hiszem, hogy egyhamar ilyeneket dobna elénk. A teremtőerő mindig túlmutat az adatbázison.

Végül abban nyugodtam meg, hogy ifjabb beszélgetőtársam megkérdezte, mennyire etikus dolog ez, szabad-e ilyet? Nem akartam irodalomelméleti vitába bocsátkozni, de tényleg megnyugtató volt, hogy van még utánunk egy generáció, amelyiknek van morális értékrendje, vagyis egyelőre nem veszett el semmi…

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 12-i számában.)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2021. április 20., 07:47