Gál Vilmos: Hajnal a Kis-Dunán

2021. július 03., 10:24

Fazakas Barna: Welcome, remix (45 × 40 cm, 2016)

Ha már egyszer ideköltöztünk a Kis-Duna mellé, illik kiügyeskedni valamit a vízből, mondta egyszer csak apu, és vett nekünk két lepkefogó hálót.

Azt is mondta, hogy ha jó idő lesz, akkor majd mutat nekünk olyat, de olyat! Csak korán kell hozzá kelni. Nagyon korán.

– De mégis, milyen korán? – nyaggattam.

– El nem tudod képzelni, olyan korán – felelte. – Majdnem sötétben indulunk, és a víz felett, ha szerencsések leszünk, fehér pára gomolyog majd. Olyankor sokkal több állatot látni, mint máskor.

– Mégis, milyeneket?

– Majd meglátod. Nem lövöm le a poént.

Egyik este apu végre bejelentette, hogy hajnalban megyünk a vízre. Izgatott lettem, anyu kételkedett:

– Jó ötlet ez? Olyan korán? Négykor felkelteni a gyerekeket?

– Majd alszanak egyet, ha visszajöttünk – vont vállat apu. – Egyszer kibírják.

Alhattam vagy tíz percet (legalábbis annyinak éreztem), apukám ébresztett. A nővérem nyöszörgött és rúgkapált, nem akart jönni, csak amikor meghallotta, hogy én már felkeltem és öltözködöm.

Vittünk: fényképezőgépet, vödröt, a két hálót, és szikkadt kenyeret a halaknak meg a kacsáknak meg a hattyúknak és a szárcsáknak is.

Láttunk: egy gerlepárt; egy baglyot (apu szerint fiatal fülesbagoly lehetett); két mocsári teknőst (de külön-külön), az egyik vízből kiálló faágon gubbasztott, a másiknak csak a fejét láttam; egy bébi vízisiklót, ami úgy nézett ki, mint egy cipőfűző, a Julcsi tényleg annak nézte, már nyúlt le érte, amikor megmozdult, erre Julcsi akkorát ugrott, hogy még, és sikított is!

Láttunk egy fél vízisiklót is (marha nagy lehetett, amikor még élt, apu szerint valami vízimadár vagy rétisas kaphatta el); egy pézsmapockot (na jó, azt csak apa látta, én meg rámondtam, hogy én is láttam); egy vadkacsamamát a fiókáival, ahogy mögötte úszkáltak, nagyon cukik voltak, meg szárcsát is láttunk, és egy hattyúcsapatot, amint alig valamivel a víz fölött repültek.

Fogtunk: apró halat, én kettőt, apu nagyon sokat, Julcsi meg négyet. A vödörbe gyűjtöttük őket, aztán, mielőtt hazaindultunk volna, visszaengedtem őket a vízbe.

Apu véletlenül kifogott egy folyami rákot is, de tényleg véletlenül: egy kagylót kotort ki a hálóval, hogy megmutassa, a kagylóból meg nem tudott elég gyorsan kiúszni az albérlő (a rákocska). Jó közelről megnéztük, de nem mertem megfogni (apu se, azt mondta, nem evett meszet). A rákocskát is visszaengedtük.

A szikkadt kenyérből nem jutott túl sok a halaknak, meg a kacsáknak se, mert éhesek lettünk, és mi faltuk be.

Otthon anya már várt a rendes reggelivel, közben meg meséltük neki a Julcsival, hogy mi volt a vízen. Már nem kellett visszafeküdni, szerencsére.

Aztán ebéd után apu mégis letett aludni.

Akkor mondtam neki:

– De nem volt pára a víz felett!

Ő csak mosolygott.

– De azok a hattyúk a víz fölött, ahogy szálltak, apu, az nagyon szép volt.

– Igen, és képzeld, ilyet még én se láttam soha – suttogta apu, és megsimogatta a buksimat.

– Akkor jó, hogy elmentünk – feleltem erre még félálomban. Talán még annyit dünnyögtem: – Apu, igazából azt a pézsmapockot nem is láttam.

Erre apám azt suttogta:

–Nem baj, majd rákeresünk a neten.

Aztán tényleg elaludtam.

Gerzsenyi Gabriella

Ne beszéljünk Nilssonról!

2022. augusztus 06., szombat

Margot nem jött zavarba a bóktól: – Köszönöm, örülök, hogy így látod, tudod, a vidéki levegő csodákra képes. Két egész hetet töltöttem a tengerparton, naponta háromszor sétáltam legalább egy órát, sőt futni sem voltam rest, mesés a táj Ljungskilében.

Szondy-Adorján György

A közöny utóhangjai

2022. július 30., szombat

Tudjátok, kedves barátaim, bármennyire is elfogadó vagyok, meg türelmes mindenkivel és mindennel szemben, akárhogy igyekszem elérni a megértés legmagasabb fokát, most mégis, bátran kijelenthetem: a közöny ellensége vagyok, szólt Tárnoki Hanzi fehérre szorítva markát.

Janáky Marianna

Csalá®dmagány

2022. július 23., szombat

Az agyam emeli fel a könyvet. Rég. Átlagos voltam. Születésemkor 3,60, mint a kenyér ára, amiért kislányként a boltba jártam. Útközben meg meséket írtam, például a csillagsapkás kutyáról. A csillogó orrú fekete puli gyakran elkóborolt, de egyszer csokiforintossal a szájában jött vissza, a lábam is érzi még a nyáron elázott szőrét és szagát. Hetedik után életemben először dolgoztam. Mint disznóvágáskor a darálót, magyarázta anya első nap a gyógyszertárban, és a mézszínű kakaóvaj-hurkácskák majdnem rátekeredtek az ujjamra.

Fráter Zsuzsanna

Csiga

2022. július 16., szombat

Megrázom magam, lesimítom a könnyű muszlinszoknyámat. Meleg van, a vékony anyag a bőrömhöz tapad. Már csak pár méter, és elérjük a mozgólépcső tetejét. Aztán kint vagyunk, vár a szabad tér, a friss levegő, a tömeg eloszlik, a Nyugati felé kígyózik tovább.

Juhász Kristóf

A kapuk angyalai

2022. július 09., szombat

A kapuk angyalai a kocsmában ültek, hisz a szférák lényeinek is jár a szabadidő-kultúra. Az emberek ilyenkor a szexről, a munkájukról meg a lelki kapcsolódásaikról szoktak beszélgetni. Az angyaloknak erószuk nincs, hivatásuk és kapcsolataik viszont annál inkább, és ezeken is bőven van mit megvitatni. Így esett ez aznap délután is, Krisztus után valamikor két- és háromezer között.

Kudelász Nóbel

Lakatok

2022. július 02., szombat

Csak egyszer láttam nagyapámat a lakatokkal matatni. Tizenegy éves voltam, az utolsó előtti szép évem, amikor még otthon szilvesztereztem. Számzáras lakatok voltak; dünnyögött valamiket a hosszú, fehér szakállába, és ötöt kinyitott közülük: a krómozott-fehéret, a vöröset, a feketét, a sárgát és a szürke vaslakatot. Az anodizált titánból készült szivárványszínűt és a nemesacélból készültet békén hagyta.

Tóth Eszter Zsófia

Tűzijáték

2022. június 29., szerda

– Tudod, kislányom, amikor a nénje először felhozott Pestre – kezdett a történetbe apa –, épp tűzijáték volt. Én meg csak néztem, néztem azt a sok csillogó rakétát az égen, és arra gondoltam, itt szeretnék élni, ebben a városban, és ha lesz családom, minden évben velük megyek a tűzijátékra.

– Én az idén biztos nem megyek, nem egy nagy szám ez, minden évben ugyanúgy lövik ki. És nagy a tömeg – replikázott anya.

Nádasi Krisztina

Tiramisu

2022. június 25., szombat

Róma nem örök város. Sőt. Nézem a Forum Romanum bilincsekkel megerősített oszlopait. Nem kell ahhoz mélyépítőnek lennem, hogy tudjam, mekkora ökörség pont itt hozni a hármas metró vonalát. Mióta állnak itt ezek az épületek? Kétezer éve?

Kudelász Nóbel

A gyermek

2022. június 20., hétfő

Az első hetek ismerkedéssel teltek. Mi nem tudtunk róla semmit, ő nem tudott sem rólunk, sem magáról, de az igényeit valós időben jelezte. Hamar megtanultuk kitalálni, épp mit akar. Kezdetben tehát csak mi voltunk, hárman, Ő, ő és én.

Lakatos-Fleisz Katalin

Könnyű szellő, tágasság

2022. június 11., szombat

Erre-arra forgat. A ruhapróbának mindig tétje van, mert a ruha alapján ítélnek majd meg azok, akikkel találkozunk. „Ne higgyék ezek a nagyvalakik, hogy nincs mit felvegyünk” – mondja, miközben magát egy naftalinszagú vászonnadrágba próbálja beleszuszakolni.

Gál Vilmos művei

Legfrissebb hírek

2022. augusztus 15., 09:22

Kovács Újszászy Péter
Ibolya

2022. augusztus 15., 08:33

Hogya György
Alkonyi félhomályunkat add meg nékünk!

2022. augusztus 14., 10:26

Nádasi Krisztina
Szerviz

2022. augusztus 14., 10:18

Ványai Fehér József
Mennybolt és mosókonyha – versek

2022. augusztus 14., 10:14

Szilágyi Ferenc Hubart
Fűzfasípon – versek