És hogyha tudom, hogy ennyire akarod, akkor mentem volna három nappal előbb vagy utána. Azt írod, nálad aludhatnék, de nem lehet.
Hiszen például hat óra után már nem eszem, és előtte vacsorára is csak gyümölcsöt, zöldséget. Hét-nyolc felé alváshoz készülődöm. Zuhanyozás (ha rossz napom volt, fürdés), fogmosás, pohár víz az éjjeliszekrényre. Arclemosóval letisztítom az arcom, hátha maradt még rajta valami kosz, smink. Éjszakai krémet nem használok, alvás közben hagyom pihenni a bőröm. Aludni is emiatt megyek korán. Az éjfél előtti alvás szépíti az arcbőrt.
Nem órákban, hanem alvásciklusokban gondolkodom, ami körülbelül kilencven perc. Öt-hat alvásciklust engedélyezek magamnak általában, pihenőnapokon hét-nyolcat.
Reggel magamtól ébredek, a telefon csak biztosíték. Kinyitom a szemem, felülök, iszom pár korty vizet, ezzel indítom el a keringésem, és elhúzom a függönyt, hogy besüssön a nap, ami felébreszt. Ablakot nyitok, amíg a szoba és az ágy szellőzik, kimegyek a fürdőszobába. A fogorvos barátnőm szerint a reggeli fogmosás a fontosabb, ilyenkor használok fogselymet és szájvizet is. Arcot, kezet mosok. Visszatérve C-vitamint veszek be, meg magnéziumot és D-vitamint. Becsukom az ablakot, az ágyra ülve összeírom a napi teendőket, átgondolom az időrendet, az időintervallumokat. Az arcomat újra arclemosóval tisztítom le. Egyrészt, mert alvás közben kerülhetett rá por, izzadság, másrészt alapszabály, hogy ez krém előtt mindig szükséges. Megvárom, míg az arcom megszárad, itt nem használok törülközőt, közben bevetem az ágyam, majd következik a krém. Hidratáló hatású, de sminkalapnak is kiváló.
Ezután választom ki a ruhámat. A hangulathoz, a napi feladatokhoz, a helyszínekhez kell passzolnia. Emellett álljon előnyösen, legyen az én stílusom és kényelmes is. A pizsamát levéve ellenőrzöm magam az állótükör előtt elhízás, testtartás és narancsbőr tekintetében. Utóbbira most nagyon figyelek, el kell tüntetni. Ezért járok futni, iszom rengeteg vizet, igyekszem kerülni a szénhidrátot. Parfüm vagy dezodor jön, aztán felöltözöm és megfésülködöm.
A reggelit nyugodt körülmények között szeretem elkészíteni és megenni is. Magas fehérjetartalmú ételek, sok zöldség és kevés, lassan felszívódó szénhidrát kerül a tányérra. A tejérzékenység miatt a fehérje elsősorban hús, tojás vagy tofu. Néha fehérjeport iszom, ez az egyetlen édes dolog reggel (de ebben sincs cukor), kivéve, hogyha pár szelet gyümölcs is kerül mellé. Kávézni nem szoktam, csak végszükség esetén. Teázni igen, hogyha van időm elkészíteni és meginni is – általában nem bögrével, hanem egy vagy fél kancsóval. Sminkelni indulás előtt marad idő.
Mindeközben nem kommunikálok senkivel.
És ezek után kezdődik az a nap, amelyiken rámosolygok az emberekre és hajlandó vagyok velük szóba állni.
Nem rúghatom fel csak úgy, miattad. Hiszen nálad nem ez a rend.
Pedig én figyelek rád. Sosem túrok bele a hajadba, bármennyire is jólesne, mert tudom, nem szereted. És tudom, a kedvenc ételed a zöldbableves meg a túrós csusza, hogy a fröccsöt vörösborból készíted, és nem iszol paradicsomlevet, mert hazugságnak tartod a létezését. Tudom, hogy a dicséret neked nem jelent semmit, de ha elkészítem a délutáni kávédat, akkor a tekinteted megmelegszik, és féloldalasan rám mosolyogsz, miközben a kezedbe adom. Hogy az emlékdobozodba legutóbb azért nem nézhettem bele, mert már benne voltak az emlékek Madridból, valójában nem egyedül voltál ott, mint ahogy állítottad. A strandpapucs a nappaliból sem az anyádé. Direkt hagytad ott, hogy rájöjjek, mi van, és ne neked kelljen elmondani? Ezért nem alszom nálad.
Hiába tudom, hogy a vallásról csak nagyon kevés emberrel beszélgetsz, mert válságban vagy, de velem igen, és régen tűzoltó szerettél volna lenni vagy katona. És szégyelled azt a két, épphogy összeérő anyajegyet a csuklódon, nem hiszed, de nekem tetszik.
Egyébként vettem azóta új zöld nadrágot, mert nem sikerült szépen megvarrni, a blúzt meg sem próbáltam, kidobtam egyből. Bár azt mondják, kár volt, bizonyíték lehetett volna. Remélem, te ki tudtad mosni a vért a lepedőből, komolyan, miért nem hitted el, hogy tényleg menstruálok, nálam ez nem csak kifogás, mint a többi nődnél.
Mindjárt felhívlak és elmondom ezeket, csak előbb kiszállok a kádból, már egy órája fekszem benne, lassan le kell engednem a kihűlt vizet. Megtörülközöm, pizsamát húzok, meg fogat mosok. Addig tudsz várni.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. augusztus 24-i számában.)
A fiú gyűlölte az anyját, majdnem annyira, mint az őt körülvevő világot: a házat a forrás mentében, az erdőt, a várost a hegyek között, amely nem fogadta be…
Valamikor minden más volt: kettesben éltek az erdő mélyén, távol mindenkitől. Nem járt arra senki, s aki mégis arra vetődött, nem vetette meg őket, hogy apa nélkül élnek.
Koszos kendője az álla alatt megkötve. Látszik, hogy fázik a feje. Hiába: az őszi reggelek most már csípősek. Isten tudja, hány pulóver és szoknya van rajta. A kardigánján elöl óriás lyuk tátong, papucsban toporog az esőben. Körmeit feketére festette az Isten, aprócska tenyerére útvesztőket rajzolt az idő. Amikor leguggol, egy ócska ruhakupac. Már szaga van.
Az egész akkor kezdődött, amikor a Duna vize elapadt, mert nem tudott átfolyni a Pest méretű szemétszigeten. Nem ez volt az első vízi út, ami járhatatlanná vált, már a Temzénél is hasonló probléma adódott, sőt egyre többen aggódtak, hogy az Amazonas is eltűnik a térképről, mert már több benne a szemét, mint a hal.
Plüssmaci? Pihe-puha takaró? „A család kedvence” vagy „Cuki vagyok” feliratú body? Zenélő, villogó, kiságy fölé szerelhető forgó? Rágóka, meséskönyv, zörgő, járássegítő, játszószőnyeg, netán hinta? Vagy cumisüveg-sterilizáló, pelenkázó? Cumi? Hm, lehet, hogy nem cumizik. Ivópohár? Még kicsi hozzá. Akkor legyen babasampon. De mégsem, talán nem ilyen márkát használnak, ki tudja, érzékeny a bőre, vagy még haja sincs. Pelenka! Ez az! Legyen pelenka és popsitörlő, abból soha nem elég. Oké, de vajon hány kiló? Kettes vagy hármas kell?
A habzó mocsáron keresztül érkezett, úgy húzta a testét maga után, mint egy folyton elakadó, rossz kordét, a koravén arcán meg a nyári délutánok kiábrándultsága. Azt mondták, alig lehet vagy tizenhat, ugyan, mondtam, nézzétek meg már a fogait, a nagy, sárga, rothadó csontokat, ha ló lenne, nem adnék neki egy évet se, eszi ezt már a kor meg a nyavalya egészen.
Fehérre meszelt templom fogadott, Árpád-kori, kicsit más, mint amilyennek a képeken látszott. Mellette szabad tér, tető alatt kőoltár, ambó. Három széles padsor félkörben. A középső mögött kis faépítmény, nyilván a világosításnak, hangtechnikának. Kell is, hiszen a zarándokoknak misét, a helyieknek falunapot tartanak itt. A fák között ápolt, rövidre nyírt gyep, hátrébb sás, patak, fahíd vezet át rajta a rengetegbe. Nem csoda, hogy öt falu tartja magáénak, tökéletes itt. Körbejártam mindent.
Kint éjkék. „Lehunyja kék szemét az ég.” Bent kék fény. Kéken száll a füstkék. Kék kandallóban kéken lángol. Kék padlón kék szőnyeg. Bársonyszéken bársonykék. Kékhuzat. Átjár a házon. Kék polcon kék könyv. Kék szekrényben kék ruhák. Kék kabát. Kék nadrág, farmerkék. Kékfestő szoknya, kékfestő kötény. Kék pamlagon kék paplan. „Az ágy közös, a párna nem.” Kék kráter. „Kék kísértet les ott éjjel.”
Na jó! Tudjátok-e, hogy mit csinál a huhuréz [1]? Ugye azt mondják róla, hogy a halált üzeni, ha éjjel megszólal valamelyik udvarban. Ha pedig az ember elzavarja őt, akkor más udvarban fog a halál bekövetkezni. De miért nevezzük huhuréznak a halálmadarat? Ennek is megvan a története, és most elmesélem nektek.
A temérdek cipő az előtérben nem volt jó helyen, vagyis a helyiség nem volt jó helyen ahhoz, hogy ennyi cipőt elbírjon. Az apró előszobából nyílt minden a házban, így a cipők talpáról lepergő sár, szalma és gyommagvak, melyek először nedves, földszagú masszát képeztek, majd a padlófűtés hatására törékenyre száradtak, ráragadtak a papucsok talpára, és minden szobában egyenletesen oszlottak el.