Miklóssi Szabó István: Hóvirág a zsinagóga udvarán

2022. április 01., 09:41

A dési zsinagóga makettje a Mini Erdély Parkban –Fotó: Farkas Wellmann Endre

Egy dolog olvasni, egy dolog megérinteni. Első kötetem megjelenése előtt akkori szerkesztőm Nagyváradra hívott. Lakása egy bérházban volt, amelynek előterében emléktábla emlékeztetett arra, hogy a ház egykori lakói közül kik lelték halálukat a német haláltáborokban. „Szüleim Auschwitzból jöttek haza”, mondta szerkesztőm a világ legtermészetesebb hangján. Majd döbbenetemet látva hozzátette: „még a vasútállomáson megígérték egymásnak, hogy hazajönnek és összeházasodnak”. Ostoba módon azt nyögtem ki, akkor kevésen múlt a könyvem megjelenése. Szerkesztőm rám nézett, hangosan felnevetett. Majd elmesélte szülei történetét. Bámulatosan optimista, erős emberek voltak, akik életük végéig imádták egymást – és az életet. Az őket ért atrocitásokkal egyszerűen nem foglalkoztak. A haláltábor bélyegét levedleni ugyan nem tudták, de félretenni igen. Holott a kommunizmus sem könnyítette ebben a dolgukat. Marosvásárhely, napjaink.

A zsidó hitközösség egyik tagjának a könyvét szerkesztem, így hamarosan a gyülekezet kis, a zsinagóga melletti múzeumában találom magamat. A szerző, ki hatvanadik életéve felett adta a fejét novellaírásra, és remekül is műveli azt, lelkesen magyarázza, hogyan települtek be a zsidók a városba. A belső teremben található, a várost ábrázoló maketthez sétálunk, vezetőnk felkattintja azokat a fényeket, amelyek jelzik, milyen utcában, hol laktak az izraeliták. Szóba kerülnek a haláltáborok. Vezetőnk továbbra is lelkesen magyaráz. Majd ismét kattan a kapcsoló, csak azok a fények maradnak égve, melyek azt jelzik, hová tértek haza a túlélők. A hatás finoman szólva is – döbbenetes. Még néhány szó arról, miért, hogyan jött létre a múzeum, aztán elbúcsúzunk. Az udvaron feljebb néhány virágágyás. Hóvirágok, nagyok, a kertben már bimbóznak a faágak.

Minden télhez hozzátartozik az ébredés. Ugyancsak különös volt érezni ezt, miközben elhaladtunk az emléktábla mellett, melyen azoknak a marosvásárhelyi zsidó diákoknak a neve volt feltüntetve, akik a haláltáborokban vesztek oda.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)

Flament Krisztina

Padlás

2022. március 29., kedd

„Ég és föld között itt áll a padlás…” Először ez a sor jutott eszembe, s azóta is ennek a dalnak a dallamát dúdolom. Hiszen egy valamirevaló padlás tényleg e kettő között van. Ahány ház, annyiféle padlás. Mindegyik olyan, amilyen emberek lakják a házat. Eddigi életemhez három padlás kapcsolódott.

Radnai István

Olaszrizling

2022. március 26., szombat

A földkéreg termékeny hasadékában a hal jól érzi magát. Hogy ki gyalulta simára a partot, amelyet a víztől csakúgy elraboltak, ki tudja már? Vagy a Balaton tréfája abból az időből, amikor a medréből kis híján eltűnt a víz.

Kozma Attila

Az ignoramus-napló – űrfityfiritty –

2022. március 25., péntek

Buszra fel, Bukoresbe bé, onnan át az oroszokhoz, met a kelet-európaiakot onnan lőtték fel egy teherhajón a nemzetközi űrállomásra, s onnan a Holdra. A Holdról indultak a nagy gépek ki az univerzumba, met olcsóbb volt ott összerakni az egész kilövőbázát az űrhajókkal együtt, mint Föld körüli pályáról tajdokoskodni.

Lampl Zsuzsanna

Képek a fejben

2022. március 23., szerda

A művészet alapja az alkotás, képekből és gondolatokból születik. Ma ötéves kicsi unokám hajdíszt készít nekem. Napraforgót, mert tudja, hogy az a kedvenc virágom, és azt is, hogy ebben van némi része egy bizonyos „Fangó”-nak, aki festő volt és napraforgót is festett.

Bogdán Emese

Szívküldi

2022. március 20., vasárnap

– Köszönjük a hívását, de tessék a nótára térni! Mit szeretne küldeni és kinek? – szól közbe tagolt hanghordozással a minden bizonnyal mosolygós műsorvezető.

– Hát ugye nagy a család, s szerteszéjjel szakadtunk, mert ugye öcsémék es a tavaly kitelepedtek Kanadába… nekik küldenénk egy nótát…

Gáspár Ferenc

A kívülállók boldogsága

2022. március 19., szombat

Ha lehívod a felhőből. Lépjek be vagy a gugli vagy a pofakönyvfiókommal. És aztán csináljam ezt, meg csináljam azt. Roppant egyszerű, meglátom. És csak néhány másodperc az egész. És fogadjam el a kukikat.

Finta Viktória

A vonatok csak indulnak

2022. március 18., péntek

Amikor elindulok otthonról vonattal, a falu minden szépsége után a nagyváros koszosnak, hangosnak és sértően közömbösnek tűnik. De egyidejűleg steril is. Semmit sem érzek. Nem teszem fel magamnak a „hogyan?” és főleg nem a „miért?” típusú kérdéseket. Csak azt kérdezem magamtól, „mit?” Mit csinálok? Mit fogok ebédelni?

Partmann Tibor

Hadakozás

2022. március 12., szombat

Az író a szoba közepén hadonászott. Minden kontrollt mellőző mozgása egészen bizarrul hatott. Nem igazán keltette egy intelligens, finom modorú irodalmár benyomását. Kapálózásának oka egy már-már mindennapos probléma volt, amellyel egyre nehezebben birkózott meg. Az imént pattant ki egy gondolat a fejéből.

Bencsik Gábor

Az ismeretlen

2022. március 05., szombat

Mindig ugyanaz történik. Mindig utólag jön el a felismerés, hogy elmúlt a pillanat, visszavonhatatlanul. Velünk és az utánunk következőkkel is ez lesz majd, nem is lehet másként. De néha talán mégis lehet. Ha az ember az eltűnt idő nyomában indul el.

Ilyés Krisztinka

Rövidtörténetek Budapestről

2022. február 26., szombat

Dakó Géza évek óta sorozatgyilkosnak készült. Ennek apropóján költözött fel Budapestre, hogy kitanulja a mesterséget. A négyeshatos útvonalán egy nevesincs gyrosos mellett egy Pál Csaba nevezetű öregember elvállalta, hogy kiképezi őt, ha cserébe tesz egy szívességet.

Miklóssi Szabó István művei

Legfrissebb hírek

2022. május 17., 08:15

Juhász Kornélia
Nincs

2022. május 17., 08:04

Ollé Tamás
Elmeséled?

2022. május 17., 08:01

Farkas Kriszta
„Az irodalom nem kell mindig jó legyen”

2022. május 16., 07:54

Balázs F. Attila
Bizonytalanság évada

2022. május 16., 07:47

Patak Márta
Titok