Egy mondat az élet
Darabig komolyan vette az életet, ahogy komolyan veszi a gyermek a játékot a játszótéren, de este lett, már hetvenvalamennyit mutatott az óra, s egy gyógyíthatatlan betegség ellentmondást nem tűrő hangján kiszóltak neki:
– Gyere haza vacsorázni!
Sárkányos mese
– szokványostól eltérő változat –
A derék és szép, de förtelmesen büdös lábszagú királyfi legyőzi a gonosz és rút, de olykor rózsaillatút szellentő sárkányt.
A lezser Akhilleusz és a feltörekvő teknősbéka története
– valós változat –
Akhilleusz csak mendegél a teknősbéka után, de tudjuk, soha nem éri utol, igazából nem is akarja, nem dicsőség behozni egy teknős előnyét, ő anélkül is Akhilleusz, de a névtelen teknős csak úgy tud bekerülni a történetbe, hogy mindig elöl baktat, ha beleszakad is.
Történet bonyodalmakkal
Szívesen vállalható bonyodalmakkal kezdődött, a szívesen vállalható valahová odalett, a többi darabig még maradt, végül leegyszerűsödött minden, akkor meg az nem volt jó.
Történelem
Lovon, gyalog, szekereken, ki ahogy tudott, menekült a temérdek ember a mohácsi vesztes csatatérről meg környékéről, elkeseredés, kilátástalanság vett erőt az embereken, ráadásul Puskás Öcsi akkor még meg sem született.
Szöveg
Mondatra mondat, szavakra szó, szépen nő a rakás, de ni, valakik ott oldalt már rángatják ki a kötőszavakat.
Kicsoda
Ki áll ott fenn a szirttetőn, a hegycsúcs magas fokán, leül, feláll, leül, feláll, hiszen az kakál!
Patak
Ahogy görgetik egymást a szavak a mondatokban, ahogy leülepednek olykor, ahogy eltorlaszolják néha.
Wass Albert
Fogam közt a bor szalad, a fogkő marad, a fogkő marad.
Diszkréten
Tél: az ősz diszkréten tavaszra vált át.
Hibáink egyénítenek
Hibáink egyénítenek.
Megvilágosodás
Grzés egy éjjel hirtelen megébredt, s egy hosszú pillanat idejéig világosan átlátta, teljes mélységében megértette, mi az összefüggés a pszichofizikai parallelizmus és a rotációs kapa között, döbbenetes élmény volt, de visszaaludt, és reggelre elfelejtette, csak a döbbenet maradt meg, azóta altatóval alszik, hogy éjjelente ne nagyon ébredjen fel, az összefüggés mibenlétéről nem adhatunk információt, állítólag tömeghisztériát okozna, az altató nevét sem közölhetjük, tilos reklámnak minősülne.
– Hú, Klári – fordult felém Margit nénje, és ragyogott az emlékezéstől az arca –, láttad volna apádat, amikor gyerekek voltunk. Azt mondta a tanító úr, édesapád olyan okos, hogy neki be kell járnia a városi iskolába. Úgyhogy gyalogolt mindennap hat kilométert, és csak úgy húzta le a nagy táska a vállát. Sajnáltam, de büszke is voltam rá nagyon. Aztán látod, édesapád tanár lett a főiskolán, a falunk büszkesége, megérte a fáradságot.
Sanyi, vedd csak fel a drágábbik öltönyödet, amit a múltkor vettünk a vízen járó tanfolyam utáni sajtótájékoztatóra! Nehogy szégyenben maradjunk a sok nagy költő meg író között! Vagy te olyan híres, mint ők, csak egyelőre senki nem tudja. Azután meg fogjál karon, és szép lassan sétáljunk el Juciék háza előtt! Ha majd faggat, hogy miért huzakodtunk ki, jól a képibe vágjuk, hogy megyünk dedikálni Pestre, a Könyvhétre. Meg fogja ütni a guta az irigységtől.
De másnap ott lesz megint. A kapud előtt áll majd, és téged vár. Mindent megtesz, hogy beszélhessen veled: üzenget a szomszédokkal, feltartja a barátaidat, és igen rossz szerelmesverseket hagy a postaládádban. Tartsd behúzva a függönyöket, és ha ki kell lépned a lakásból, tedd észrevétlenül, a hátsó ajtón át.
Talán elég a zűrzavaros huszadik századra gondolni, arra, hogy a különböző izmusok mártírjai, vezetői közül hányan lettek „szentek”. Mert paradox módon az áhítattal vegyes tisztelet néha olyanok köré fonódott, akik kifejezetten ellene voltak a vallásos tanoknak, rajongásnak. Mégis valami hasonló alakult ki körülöttük. Kultuszuk teremtődött, amit sok esetben tudatosan építettek. Mindaz beépült a hétköznapokba, ünneppé formálódott, és szívósan gyökeret vert a társadalomban.
Közben leépülünk. Bundás kutyakölyköt álmodtunk a kertbe, színes tulipánokat a ház elé és tejeskávé illatú, meztelen reggelt a teraszon. De nincs ráérős reggel, meztelenkedés pláne. Be se süt a nap a teraszra az öreg fenyő miatt. Talán csak ez a baj. Ha végre kivágnánk, lehet, hogy a napsugarakkal együtt visszacsalogatnánk az intimitást is. Kár, hogy a favágó részeges. Még rádöntené a fát a most beüzemelt elektromos kapura.
Egy álmodozó futballista, nagypapája és apja révén gyerekkora óta a 6:3-as meccs bűvöletében él, és az a titkos vágya, hogy a Wembley-ben egyszer ő is leutánozza Puskás visszahúzós cselét, ami után ugyanolyan hatalmas gólt lő a pipába, mint az egykori ikonikus labdarúgó.
A következő napokban újra és újra elképzeltem Mayát. És arra gondoltam, mennyire szerethette apát, ha ilyen körülmények között is megszülte a gyermekét. Anyára pedig haragudtam. Ha leköltözött volna apával, akkor nem történik meg mindez. Azon gondolkoztam, ismerek-e valakit arról a településről. És beugrott, hogy igen, egy volt tanítványom ott él. Írtam neki egy közösségi oldalon, találkozót kértem tőle, de nem mondtam meg, miért.
Szigetek vagyunk mi egy hatalmas tengeren. Jól sarjadó füvet növesztünk magunkon, lovak, tehenek és bárányok legelésznek rajtunk. Virágainkat méhek zsongják körbe, erdőink állatok otthona. Partjainkra halványszín homokot pergettünk az évek során, szabad perceinkben. Ha valaki csak úgy, találomra a térképre bökne, nagyon kicsi lenne annak az esélye, hogy ujjal épp miránk mutasson, bár a tudós földrajzi társaságok számon tartanak minket.