Virágvasárnap után egy nappal virágüzlet nyílt a Virág utcában. A vásárlók csak később értesültek, hogy a tulajdonost is Virágnak hívják.
Volt, aki vigyorgott: jó reklám, ötletes a pasas. Volt, aki fanyalgott: ilyen ócska trükkel akarja érdekessé tenni boltját az ipse? Volt, aki csak vonta a vállát: s akkor mi van?
A boltos szabadkozott: véletlen, hogy épp ebben az utcában talált bérelhető helyiséget. A virágvasárnap meg eszébe sem jutott, nem is vallásos. Tulajdonképpen a virágokhoz sem ért, csak van egy falusi sógora, remek kertész, az ő ötlete volt, hogy nyissanak üzletet a városban, jó pénzt kapnának az általa termesztett portékáért. Nevéről nem tehet, Virág volt apja, nagyapja, közönséges név, nem volt gond vele eddig.
Úgy hát, somolyogtak az emberek, hogyne, persze! Micsoda mókamester, teszi magát, hogy nem tehet semmiről. Volt, aki játékosan meg is fenyegette: ejnye, ejnye, kis huncut, aztán csak csínján a csínyekkel!
Az üzlet azonban beindult rendesen. Még a város másik végéről is jöttek vásárolni. Ott a legnagyobb a választék, ott a legfrissebb az áru, mondták az emberek, és egymásnak adták a kilincset. De ha vettek valamit, nem mentek el azonnal, csak álldogáltak, somolyogtak, várták, miféle kópésággal hozakodik elő a boltos. A jópofa! Nagy figura, előjön az még valamivel, csak ki kell várni.
De nem jött elő semmivel. Szomorú képpel csomagolta be és adta át a jácintokat, gerberákat, rózsákat, szegfűket, lógó orral vette át az értük járó pénzt. Ha nem volt vásárló, bús tekintettel bámult ki az ablakon. Valami nagy bánata lehetett, vagy csak ilyen volt az arcberendezése.
Már közeledett a pünkösd, mikor egyik napról a másikra megváltozott az emberek véleménye. Nem is igaz, hogy jópofa a pacák! Tulajdonképpen egy száraz, sótlan senki. A virágai sem frissek, a választék is szegényes. Lehet, nem is a sógora termeszti, hanem ő lopja éjszakánként a temetőből. S egyáltalán: minek hívják Virágnak, mikor nem is úgy néz ki?! Vigyázni kell az ilyennel, minden kitelik tőle! A gazember, a szarházi! Menjen a francba, ne rontsa itt a levegőt!
Rendre elmaradtak a vásárlók, pünkösd előtt egy nappal bezárt a bolt. Némely szemfülesek még felhívták erre a figyelmet: pont egy nappal virágvasárnap után nyitott ki, s pont egy nappal pünkösd előtt zárt be! Nem lehet véletlen, jó lesz ügyelni!
Antal Béláné minden reggel megöntözte a gyönyörű virágait. Irigykedtek is a szomszédasszonyok. Hát hogyne irigykedtek volna, amikor Antalné mind egy szálig ajándékba kapta ezeket. Ráadásul az urától! Ki látott még ilyen drága embert, aki különösebb alkalom nélkül virágot visz a feleségének? Csak úgy. Van, hogy havonta, sőt, hetente!
Az asszonyok rózsafüzéréből először könyörgő ima szállt, mert csak Istenben látták a kiutat a szorult helyzetből, de aztán határozottabban adtak hangot kívánságuknak, amikor a közvetlen megoldásra rátaláltak:
– Nándi bácsi, dobja már le neki a malacot!
Történt egyszer, hogy mindenki képes volt már tökéletes képeket készíteni a tömegméretekben gyártott, digitális szórakoztatóelektronikai cikkével, okostelefonjával, okosórájával, okosszemüvegével. Az ételfotót okostányérral, az italfotót okospohárral, a természetfotót okosfával készítették, a portrét és aktot meg okostükörrel. Ha valaki a saját belsőségeit akarta fotózni, hipp-hopp, lenyelt egy C-vitaminos okos nanokamerát. Ezt mondjuk kicsit kínos volt megkeresni, mikor kijött, de aztán készültek ebből is olcsó, egyszer használatos változatok, és azok is éppolyan gazdag felbontású bélfotókat készítettek, mint a
Szörnyű álom valóságára ébredt a szolgálatos démon. Hogy ő köznapi. És ló. És most ügetve húzza a szánkót, amin kacagó gyermekek ülnek, míg nyakában kis kolomp csilingel. Nehogy már sárga is lennék, uzsedáré, uzsedom, gondolta magában. Én erős férfiakba meg a végzet gyönyörű asszonyaiba szállok általában. És akibe én szállok, annak egyenes az útja a végzetig. És így tarják majd számon: a szent őrült, a megszállott. Vagy egyszerűen csak odadobják neki az én nevem. Mit keresek itt, egy sárga csikóban, apró és gyönge embereket vinni, csilingelni téli utak hosszán… Mégis ott volt. A sárga csikóban.
Mariska nénéméket „koholt vádak” alapján, a hírhedt Tájékoztatási Irodával való patkóösszerúgás után családjával együtt internálták. A vád szerint az ellenséggel való kollaborálás, a magyar kémhatóságokkal való együttműködés bűntette volt a fő indok, voltaképpen a frissen felálló hatalom számára – később derült ki – nem ez bizonyult az elsőrendű szempontnak, hanem a tisztes vagyon, illetve az ingatlanok ideiglenes elkobzása, másodsorban pedig az ily módon megüresített háznak a közösségi házzá való átminősítése meghatározott időre, a helyi tinta- és seggnyalóknak a
Pócsmegyer, húsz március tizenhét, kedd. A férfi nem törődik azzal, hogy naplót ír. Nagyon gyakran úgy folytatódnak a férfival kezdődő mondatok, hogy feladja. A férfi szokott hibázni, időnként felcseréli a kezdetet a folytatással. Megfigyeltétek, mennyi hasonlóság van az én születésem és Sámson születése között, kérdezte Jézus a bolt előtt. Ezt az egész koronavírust a gyógyszergyárak találták ki, mondta Laci. Gyula azt írta, gyülekezzünk az udvaron. Mindenki fél, élni akar és hazudik.
November végén egyedül buszoztam a nagyváros felé. Az utóbbi években egészen megszoktam, egy ideje már nem kap el az idegesség, hogyha ismerős nélkül kell utaznom valahová. Kellemes nyugalma van az üldögélésnek. Mint két történés köztes ideje, ami ürügyet ad arra, hogy megállj, és egy óráig ne tegyél semmi fontosat. Bizalommal vagyok a sofőr iránt, és olyannak látom, mint egy felnőttet a gyerekek között. Hogyha bántani akarnak, neki kiáltok, ha zavargás történik, ő majd rendet tesz.