Szimonidesz Hajnalka: Apával a kertben (illusztráció Farkasházi Réka Életmesék című kötetéből,
Helikon Kiadó, 2019)
Drága fiam, mit is hagyhatnék rád, mint a közösen építgetett Jurassic World-pályát, amelyet együtt és Isten segedelmével egészen a 61. szintre fejlesztettünk. Én sajnos már nem lehetek veled a további szintfejlesztésben, de bízom benned, ismered a feladatot, eleget csináltuk együtt, tanítgattalak, oktattalak ahhoz, hogy tudd, mint kell a dolgot elvégezni. Ahogy a költő is mondja: …, csak most éppen nem jut eszembe, és nem is tudom megnézni, mert egy nagyon izgalmas csata kellős közepén vagyok, amit ha megnyerek, kapok érte 12 DNS-t.
Nem szórakozásból csinálom, hanem neked!
Tudod jól, hogy amint meglesz a 29 ezer DNS, nyomban vehetünk belőle egy indominusz rexet, amire oly régóta vágyunk. Jó, van már hét, de kell ez a nyolcadik is, hogy eljuttathassuk a negyvenedik szintre. De ott sincs megállás!
Ó, soha nincs megállás!
Amint megvan negyvenesen, hozzáadjuk az addig az apád áldozatos munkájából (jó, néha te is dolgoztál az ügyön, elismerem) összeszedett szuper-DNS-t, és máris van egy indoraptorunk.
Azt kérdezed, ez-e a végső cél?
Hát honnan tudhatnám én azt, fiam?! Talán nem ez… talán a moszaszauruszt kell felvinni negyvenesre és összekombinálni valamivel… Igen, ez lehet a végső cél. Régebben, fiatalkoromban még más végső célok is lebegtek a szemem előtt, de rájöttem, hogy tényleg a kettő közül valamelyik lesz az igazi: olyan végső cél nem létezik, hogy mondjuk egy hitvány negyvenesre feltornázott triceratopsz legyen a végső cél – ha így volna, csalódnom kellene a világegyetem rendjében.
De kicsit elkalandoztam: ez mégiscsak egy végrendelet, ám olyan izgalomba jöttem, mint egy éhes karnoraptor a legelésző gallimimuszok illatának megéreztén.
Ne feledd, fiam (ha én már nem leszek), hogy az élet kemény: nincs lacafaca. Munka van, édes fiam, kőkemény munka! Minden reggel össze kell szedni az éjszaka megtermelt ételt, újra kell indítani a termelést azokkal a helyre kis aranyakkal, amelyek szintén az éjszaka során gyűltek, és amelyeket szintén össze kell gyűjteni. Nem szabad kihagyni egy reggelt sem, mert akkor potyára telik el egy nap. Értve vagyok?
Aztán szépen begyűjtöd a hülye rendszer által adott ajándékot is: nyominger csicskanép ez, fiam, alig adnak valamit, pislákoló életpontú kis növényevőket, amelyekben alig lüktet a harci kedv, de ilyen mocskos az élet, ach, ach, ajándék dilophoszaurusznak (méreglövő, sőt: méjeglövő, így mondod te neki, milyen kis édes vagy!, törtszívecske) ne nézd a fogát, hanem gyűjtsd össze, tedd be őket a keltetőbe, s ha kikeltek, add el őket a fenébe; néha hetven, sőt nyolcvan DNS-t is megkaphatsz értük, sok kicsi sokra megy, tudsz követni?
Na. Miután ezekkel megvagy, megnézed, milyen csatákat adott a rendszer aznapra, és azokat szépen megvívod. Lehetőleg nyerjél, légy szíves! Apád is mindig nyert, azért jutott ilyen magasra. (61. szint, atyaisten, el sem is hiszem!)
Ha ezekkel megvagy, nemigen marad tennivalód… arra viszont figyelj, hogy a keltető mindig tele legyen: különben üresen telik az idő, érted. Az összeolvasztó-tégely is pörögjön, mert csak így jutsz előre, fiam. Hát nem érted? Nálam nem volt soha egy csöppnyi lazítás sem – ha más nem jutott, megnéztem néhány reklámfilmet, azért a hülye rendszer (tényleg nem normálisak ezek a jenkik!) tíz DNS-t is ad… Filmenként! Na és ha láttad már a reklámot, akkor mi van?! Legfeljebb nem nézed, csak az elején meg a végén megnyomod a gombot. Phű! Nagy dolog. Közben megírod a francos házi feladatodat, úgyis olyan hosszúak ezek a hülye reklámok. De komolyan, érted, lököttek ezek a jenkik, hogy erre is adnak DNS-t, hát, hehe, nem számoltak a kelet-európai gógyival, hogy mi, ha kell, egész éjjel nézzük a reklámokat, s reggelre röhögve számoljuk össze a sok száz DNS-t.
Jut eszembe, ne csak a húsevőket fejleszd, hanem a madarakat vagy miket, a pteroszauruszokat, meg a vízi állatokat és a köcsög növényevőket is. De hát tudod te ezt jól. Külön felhívom a figyelmedet a terizinoszauruszokra: azok kicsit tudnak ugyan sebezni, de irtó nagy az életpontjuk (nem mint apádnak, rúgja meg az unaiszaurusz!), és sokáig lehet vele húzni csata közben, amíg pontot rezerválsz a következő támadáshoz. Hogy is mondod te nekik? Karmasuhintós… Sőt: kajmasuhintós. Elolvadok. Mármint nem a karma suhint, hanem az állat karma suhint. Cukor vagy, te, megeszlek, megszakad a szívem, hogy nem tudok veled játszani tovább.
Na lássuk csak, elfelejtettem-e valamit. Ugye időben gondoskodni kell a dolgokról, mert nem tudod, mikor kopogtat a halál, olyan ez, mint szerencsekerék-pörgetéskor pteranodont kapni: meglepő és ijesztő élmény egyszerre… Nagy felelősség, na, ebben is hasonlítanak.
Ja igen. A pénz, a dollár. Azt ne tékozoljad, gyermek, mert két évig gyűjtöttem össze azt a tizenháromezret, amit a képernyő jobb felső sarkában látsz! Tudod jól, hogy arra csak üzleteléssel lehet szert tenni, akkor is legfeljebb napi 70-80 dollárt lehet szerezni jó esetben, de inkább kevesebbet, szóval igazi gennyes kispálya. Összeszedni nehéz, elbaszni könnyű, hogy úgy mondjam. Szóval vigyázz rá, gyarapítsd, hogy te aztán legalább huszonháromezret hagyhass örökül a fiadra. Gazdálkodj okosan!
Azt hiszem, mindent elmondtam. A hitelt a lakásra meg a kocsira, a jogdíjakat, hogy hova dugtam az aranyat és a készpénzt, szóval az ilyesmiket anyád tudja. Meg talán azt is, miről álmodtam fiatalon.
Élj boldogan, és megelégedésedre játssz. Na meg juss el legalább a 122. szintre.
Ölel: apád
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. augusztus 10-i számában.)
