Pál-Lukács Zsófia

Dolgozni az elveszetekkel. Nagy Koppány Zsolt: Lórúgás gyomorszájra

„Szinte minden csak gesztus volt”, ez a mondat jól kapcsolódik Nagy Koppány Zsolt Lórúgás gyomorszájra című kötetének értelmezői tapasztalatához, ugyanakkor ez az emlékezetes mondat, amelyet a szerző egy interjúban fogalmazott meg, ebben a szövegkörnyezetben is jól érvényesül.

Miklóssi Szabó István

„A leglényeget nem érheti semmi kényszer, semmi szenny” – beszélgetés Nagy Koppány Zsolt íróval, szerkes

Az utóbbi években némileg csend honolt a marosvásárhelyi születésű, jelenleg Magyarországon élő Nagy Koppány Zsolt író, szerkesztő körül. Bár publikációi – főként tárcák – jelentek meg különféle erdélyi és magyarországi lapokban, 2014 után egészen mostanáig nem jelentkezett önálló kötettel. A közelmúltban az Előretolt Helyőrség Íróakadémia viszont három könyvét is kiadta: Apucifoci, Lórúgás gyomorszájra, A vendégmunkás (és a) dalai. Ezek kapcsán beszélgettünk a József Attila-díjas szerzővel.

Nagy Koppány Zsolt

Engedd győzni!

A tavaszi szünetben ismét előjött a probléma, amely korábban hétvégéken (és azelőtt télen) volt jellemző: mégpedig a gyermekeinkkel való társasjátékozás problémája. (Már amennyiben ez probléma.)

Nagyon durva dolgok vannak itt, kérem.

Nagy Koppány Zsolt

Aranymetszés

Gyanúsan sokat figyelem magam az utóbbi időben: vagy beteges nárcizmus ez, vagy megöregedtem és óvatosabb vagyok. De az is lehet, hogy van rá okom. Okom van rá.

Ez az ok most éppen a printlapunk megszűnése/átalakulása/világhálóra költözése.

Csöppet sem jó érzés. Tudom, persze, ez a múlt, az online a jövő, de mégis, mégis, miért temetni mindjárt mindent, ami a múlt?

Nagy Koppány Zsolt

A kirakatba tett gyász, avagy nem elég megrendülni, annak is kell látszani

Rettenetes időket élünk. Amint meghal valamilyen híres ember, a Facebookon elszabadul a pokol: hirtelen mindenki szükségesnek érzi megmutatni, micsoda gyászt érez ő. O, wait a minute: nem a gyászát mutatja, hanem a gyásza álarcát. Sőt, még azt sem: jóval inkább önmagát.

Nagy Koppány Zsolt

Ubrok és uborkák

Tóth Krisztina gyerekverseit (egyéb szerzői érdemeiről most ne essék szó) azóta szeretem, amióta a Marci öltözik című versét olvastam és Halász Judit előadásában többször meg is hallgattam (pedig akkor még bőven nem született meg a fiam, Marci) – tudják, amelynek az utolsó szakasza így hangzik: „Segítség! Segítség! / Beszorult a Marci haja! / Csak az húzza a nadrágot / a fejére, aki hülye.”

Nagy Koppány Zsolt

A válasz az életet, a világmindenséget meg a mindent érintő végső kérdésekre

Midőn néhány héttel ezelőtt arra készülődtem, hogy betöltsem a negyvenkettedik életévemet, igen izgatott voltam: több helyen is olvastam ugyanis a köztudottan a brit tudósok súlyos megállapításaival vetekedő közösségi média okos embereinek posztjaiban, hogy a negyvenkettő az bizony valami: az már aztán komoly dolog. Mert a negyvenegy még csak-csak, úgy-ahogy, azt is lehet mondani: elmegy. Na de a negyvenkettő!

Nagy Koppány Zsolt

Hrabalozás

Bohumil Hrabal nagy rajongója voltam, vagyok, leszek. És ennek, ahol lehet, hangot is adok. Nem érdekel semmi a magánéletével, a politikai szerepvállalásával kapcsolatban – aki így tud írni, az isten, és kész.

Nagy Koppány Zsolt

Néhány szóban Karácsony Benőről

Karácsony Benő talán az egyetlen olyan magyar író, akinek az írásairól nem lehet, vagy inkább: nem érdemes írni. Erre jöttem rá magam is pár évvel ezelőtt, készülő disszertációm sokadik oldalán: az ő friss, eleven, találó, a gyönyört nem csak okozó, de fokozni is képes nyelvéhez képest a legszellemesebb recenzió vagy tanulmány is csupán agyaglábakon ingadozó monstrum, amelyik következetesen gyilkolja az olvasás során kialakult élményt.

Nagy Koppány Zsolt

Elvisz ez a nyár

Mondom, a karantén még eltelt valahogy, de mikor beköszöntött a nyár, és az undorító bennüléshez még ragacsos meleg is társult, Kovács Géza depressziós lett. Nem mintha addig nem lett volna az, de most már ő maga is mondogatni kezdte magáról. Elkeseredettebb pillanataiban egyenesen arról beszélt, hogy úgy érzi – ez az utolsó nyara.

Nagy Koppány Zsolt

Mi lakik a szívben

A kocsmában húsz percig állt kézállásban, ő tartotta a rekordot. Este címvédés volt, nem lehetett hülyéskedni. Kézállásban is meg tudta inni a tengeralattjárót (vagy ahogy a barátai mondják: búvárt), ez volt a specialitása. A barátai őrjöngtek a hetedik után. László elmosolyodott, és egy keveset a szőnyegre hányt. A többivel még idejében kiért a fürdőszobába.

Nagy Koppány Zsolt

Örökül hagyás

Drága fiam, mit is hagyhatnék rád, mint a közösen építgetett Jurassic World-pályát, amelyet együtt és Isten segedelmével egészen a 61. szintre fejlesztettünk. Én sajnos már nem lehetek veled a további szintfejlesztésben, de bízom benned, ismered a feladatot, eleget csináltuk együtt, tanítgattalak, oktattalak ahhoz, hogy tudd, mint kell a dolgot elvégezni.

Nagy Koppány Zsolt

A törékenyminden-bizonyosság

Törékeny minden. Minden, amiről azt hittük, napi rutin, normális életmenet – mind megkérdőjeleződött. Én eddig biztos voltam benne például, hogy 2020-ban semmi nem tud megakadályozni egy olyan alapvető igényem gyakorlásában és beteljesítésében, mint a szüleimmel való találkozás – mert nem akarok én toronyórát láncostól, hanem csak ennyit.

Nagy Koppány Zsolt

Kiugró hibák

Abban a pillanatban, ahogy visszaolvassuk valamelyik fórumon, lapban vagy esetleg a kötetünkben, amit írtunk, mint megannyi piros lármafa (hogy ne mondjak valami sokkal csúnyábbat) magaslik ki minden hiba belőle.

Nagy Koppány Zsolt

Emlékezetem – rövid

Nemrég (olyan két héttel ezelőtt) találkozom reggel Bencével, kedélyesen trécselni kezdünk, és Bence, aki született úriember, és igazán nem szereti kellemetlen helyzetbe hozni a tablettásfröccs-ivó cimbijét, trükkhöz folyamodott. Azt mondta: Hm, hm…

Nagy Koppány Zsolt

Szerelem és hóhérkötél – Voloncs Attiláról

Ha ez Voloncs Attila első regénye – márpedig ez –, akkor érdemes a prózaírók közmondásos érését szem előtt tartani, és nagyon figyelni, mi kerül ki a szerző keze alól a következő években, mert biztosak lehetünk benne, hogy ehhez a könyvhöz hasonlóan komoly, nagyszabású és professzionális vállalkozás lesz az is.

Nagy Koppány Zsolt

Nem oké, boomer, avagy hogyan reagáljunk, ha leöregeznek?

Az a furcsa, hogy csak – ha lehet így mondani – kívülről érzem, mármint az ő-szemükkel-megnézve-magam-érzem; mert belülről egyáltalán nem, továbbra is fiatalnak tudom magam, egyszerűen agyban nem változott semmi, emlékeztető természetű egészségügyi gondjaim sincsenek még, vagy csak olyan – hébehóbai vesekő –, ami már ifjúdalia koromban is megvolt.

Nagy Koppány Zsolt

Imádom a karantént

Lehet így élni, pompásan lehet így élni, csak így lehet emberhez méltóan élni, lakatlan sziget, ha volna, de hát nincs, minden korábbi lakatlan szigeten szállodák terpeszkednek medencékkel, pincérekkel és utálatos, böfögő és ordítozó, csemer és kövér vendégekkel.

Nagy Koppány Zsolt

Magadnak faragott kép

Abbeusnak hívták, felszabadított egyiptomi rabszolga volt. Eredeti nevére nem emlékezett, legkorábbi emlékei egy számhoz kötődtek, azon adták-vették.