2020. december 13., 12:45
Mindezek után érzem, méghozzá vallom, hogy két, sőt egy boszorkánymester létezik. Balgaság lenne végletekben gondolkodni, mert ahogy megkülönböztetünk fényt a sötétségtől, úgy tér el egymástól jó és rossz, és olyan vékony a határ egyik-másik között, mint ahogy a jó szándék képes a kételyt bűnné formálni, hiszen ugyanabban az univerzumban létezik.
Mint nyüszítő kutya, aki medvével találkozik, úgy vonyítana ezeket a mondatokat olvasva; mint támadó medve, kire vadászpuskát szegeznek; s mint verejtékező vadász, aki betegágyán fekszik, úgy forrna benne az indulat, amennyiben magára ismerne. Ettől azonban nem kell tartanunk, hiszen az önfelismerés teljes hiányáról ismerszik meg. Jellegzetesen ellenáll a nem belőle sarjadó gondolatoknak, logikai érvekre alapozza felvetéseit, tudományokra hivatkozva isteníti elképzeléseit, így érzi méltónak magát a bírálatra. Pusztítani kívánja azt, ki megzavarja javát szolgáló következtetéseit, bosszúvágy és hatalom kerekedik fölé, ha kétkedést észlel.
Nem más ő, mint a Hatalomvágy, neme férfi, kora a mínusz és plusz végtelen között leledzik, külsejéről feltételezhetnénk, hogy megismerhető bárhol, bár csalfa állítás volna ez részünkről, hiszen rejtőzhet szelíd gyermekded arcban vagy markáns alakot is magára ölthet. Nem szabad megfelejtkeznünk a genetikai vonásokról, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a környezeti tényezőket sem, magatartásában nyomot hagynak a tökéletességüket hangsúlyozó kiegészítők is, legyen szó szegecses övről, márkás futócipőről vagy gondosan megkötött nyakkendőről.
György Attila | A boszorkányok természetéről
Tudni kell mindenekelőtt: két-, sőt háromféle boszorkányok vannak, s közöttük igen nagyok a különbségek – s ahogyan az emberek között megkülönböztetjük a nemeslelkűt és a pokolra születettet, éppúgy a boszorkányokról is dőreség lenne egy s ugyanazon-féleképpen beszélni. Mert ámbátor hasonlatosak egymáshoz, úgy aspektusok mint természetök szerént, cselekvéseikben és szándékokban, mégiscsak egy családnak különféle ivadékai.
A nőkről való elképzelése is külön bekezdést igényel, hiszen különös élvezettel tölti el a női csábítás, a női furfang, a vonzó test, hogyha a viszonyukban magaslatokba emelve a nő minden rezdülésével önnön kiválóságára emlékezteti. A karakánság mögött azonban érzékenység fedezhető fel. Abban a pillanatban, amikor a szerepekben kiépített domináns vonások törést mutatnak, sértődékennyé válik. Az addig ismert Évában a kígyót látja, a vétek fogalmát átértelmezi, az addig tapasztalt gyönyör bűnös kéjvággyá alakul. Ámde ez nem az elutasításban mutatkozik meg, a philocaptio lép előtérbe, amiért szintén a nőt okolja, a szoknyavadászatért a bujaság, az emóció dominanciáját hibáztatja, melyet a maga hatalmánál fölöttébb valónak érzékel. Ez ellen az ő pajzsa a szűrő, átszitálja a beérkező ingereket, saját képére fabrikálja közege szegmenseit. Népszerűségnek örvend, legyen szó kocsmakalandról vagy politikai befolyásról. Fegyvere a kapcsolati tőke, társadalomban elfoglalt helye jelentős, központi célja a kritikusok behódolása.
Ő maga számtalan formában fellelhető, a legveszélyesebb ezek közül mégis az írástudó. Nyelvi bravúrokkal képes tömegeket mozgatni, zavart keltve megkérdőjelezhetetlen állításokat vethet nyomdapapírra. Mestere kíván lenni jognak, rendszabályoknak, oktatásnak, egészségügynek, hitnek.
Hogy mindez megtörténhet, annak négy fő oka van, melyek személyes véleményemen alapulnak: pro primo: a férfiak természetüktől fogva akaratgyengeségről elmélkednek; pro secundo: a férfiak az erkölcsöt saját képükre faragják; pro tertio: a férfiak a hitben logikai érveket keresnek; pro quattro: a férfiak esetlenségüket vélik felfedezni a szexualitásban.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. december 8-i számában)
