Acsai Roland: Az ütemhangsúlyos verselés feltámasztása

2021. október 12., 08:37
Sárkány Győző: Hír-anyag I. II. III. (papírplasztika, 45 × 10 cm, 1984)

HÁNY HOLD

Visszahívtak még Abonyba,
ahol laktam kiskoromban.
Akkor látta nagyobb lányom,
honnan vezet minden lábnyom:

hol laktak a mi őseink,
kiknek nincs már se bent, se kint.
Másik lányom, a kisebbik,
kit kedvesem méhében vitt,

csak érezte, hogy ott voltunk,
más volt már a föld alattunk.
Megnéztük a régi házat,
ami mögött nőtt a nádas,

és élt még a szomszéd néni,
mert örökké kéne élni.
Hajladoztak régi fenyők:
elveszettben a meglevők.

Eltűntek az öreg kutyák.
Mit őriznek most már tovább?
Mágnese a tűnt neveknek
visszahúz és el nem enged.

Elfogy, telik: sose számold,
az emlékek földje hány hold!


VOLT ITT EGY HÍD

Volt itt egy híd, nagyon régen,
amikor még én nem éltem.
A repülők lebombázták,
és nem kelt át azon már láb.

Egy igazi, régi kőhíd,
mit a múltból most előhív
a képzelet. Előhívja
a sok embert, aki nincs ma.

Megidézi a sok embert,
aki régen azon átkelt.
Tükörképük rég leúszott
a patakkal a folyóhoz,

és tovább a sós tengerre,
onnan meg az emlékekbe,
aztán meg a feledésbe ‒
mi kezdete, az a vége.

 

NÉMA DISZKÓ

Hetvenesek, nyolcvanasok…
Nyolcvanhatban még tíz vagyok.
Egy robbanás Csernobilban,
sugárfelhők úsztak vígan.

Énekeltek a kanárik,
jött és elment annyi nyár itt.
Hol temettek, hol születtek,
vége lett az évtizednek.

Hová lettek a kazetták?
Műanyagból készült urnák.
És hová a régi magnó?
Porosodó, néma diszkó.