Balázs F. Attila: az elsüllyedt város és más versek

az elsüllyedt város

hol a város melybe belepottyantam
azon a januári napon
idegenül egyforma utcák és szokatlan
utcanevek labirintusában keresem az utakat
melyek egykor a lábamhoz simultak:
Bod Péter Damjanich Kosztolányi Erkel
Martinovics Gyulai Kossuth Móricz Csokonai
Katona Mikes Kisfaludi Mikszáth Tinódi
Berzsenyi Eötvös Szigligeti Kölcsey Fadrusz
Deák Balassi – kifutottak lábunk alól
a sarkokon új utcanévtáblák a megpuffadt
városban mely már nem az enyém
Csoma Sándor szobrán borzas gerle
tollászkodik és odapiszkol ejnye
hályogot von szemére ej ej
megvakítja az örök vigyázban álló
halhatatlant haj haj
verebek és balkáni gerlék a főtéren
a fénytelen Luxorban a parkokban
új tömbházakba és itt hagyott otthonokba
rakják fészküket menj kakukkfi keresd
otthonod két hazában hazátlanul
az enyém volt egyszer ez a város mert
itt születtem gyönyörű volt és makulátlan
én emlékezem emlékezzetek ti is hogy
bocsánatot nyerjünk mert csak így lesz a miénk
az ország a hatalom és a dicsőség –

az éjszakák hűvösebbek forróbbak vágyaink
földredőlt erdők helyén makacs hajtások
jégvirág- és bürökszagot hoznak a szelek
még a vihar előtt megtisztulok hogy a dörgések
közepette amikor a villám megvilágítja arcomat
szavaim szét ne hulljanak a bizalmatlanság szirtjein –

Újság a padon

zsong a város mintha nem lenne éjfél
színkavalkád az európai váróteremben
a vastag napilapot ügyetlenül hajtogatva
belemerül a lány az olvasásba
feje felett a kupola
mint homokóra gömbje
melyből lassan peregnek
keveredve
a szavak

a digitális óra fegyelmezetten vált
a homokóra pereg tovább
halk sercegéssel derűsen
űrhajóban lehet ilyen moraj
biztonságos siklás
egyik bolygótól a másikig

elszundítottam talán
a gyűrött újság a padon
a tajtékos takarítógép
egykedvűen duruzsol
a kupolában kergetőznek a szavak
mint játékos madarak
idegen nyelven közölnek valamit
odafigyelek

talán meglátom őt is

Aznapi profil

Mint álmos állat nyújtózik
a pára kávéscsészéd fölött
ilyenkor a kávé aromája
a nyár eleji virágok
és a lenyírt fű
illatával keveredik
a keserű íz a nyelvtől kiindulva
riadóztatja a sejteket
a forró kortyok hőhullámot
generálnak
a nyelőcsőtől a gyomorszájig
a test mint kikötött hajó
ringatózik indulásig
a csendes kikötőben.
Most még te vagy
aztán
a zötykölődő villamos
siketítő zajában
beállítod aznapi
profilodat.

Történet

és akkor jöttek
összeszedték a harangokat
ágyúkat öntvén belőlük

aztán ágyúkból öntött
harangokat hoztak
néma tornyokba

és megint jöttek
összeszedvén a harangokat

aztán elfelejtették
újraönteni őket –

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)