Büky László: Sejthető világ

2024. február 05., 10:33

Ádám Gyula fotója

Még sandán virult a sárga péremizs,
Szorgoskodott egy illatos méhe rajt.
Lassan múlhat el virága, szára; majd
Gallyakon levél s a lélek fénye is.

Lombok között a fények értek: mézes íz.
Csend magánya mélyről a felszínre hajt,
Halak csillogva csapták a gyenge zajt
Mely nem sejthető világba messze visz.

Visszajárva vagy maradva hegyre megy
Pásztoroktól is elhagyott kosok
Elvesző nyája: felhő gyanánt mozog.

Előttem esti szél félve megremeg,
Mint ki egyre csak szavakat dugdosott
Akár tölgyfamakkot a szürke mókusok.

Fentről lefele és más versek

2024. február 03., szombat

Ázott zajban hallgatnak csontjaim,
de ahogy elég ajkamon a hó,
fejemen átkozott kakukként fészkel
jégvirág, majd töviskoszorú

Kutyavers

2024. február 02., péntek

Idegen tőlem az életem.

Kutyaszart gyűjtök egy metropoliszban.

Isten, kegyelmezz énnekem

és azoknak, akiket

a kutyák tesznek jobb emberré

és semmi más.

Katarzis

2024. február 01., csütörtök

Tocsogó vízben,
Az esőtől vétlen,
Üveges szemmel,
Némán meredek előre.

Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., szerda

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2024. január 25., csütörtök

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Büky László művei

Legfrissebb hírek

2024. április 27., 10:07

Kolev András
Bizony ám és más versek

2024. április 27., 09:49

J. Simon Aranka
Irma

2024. április 27., 09:08

Bordás Győző
Bori Imre mint recenzens

2024. április 26., 13:32

Pál Dániel Levente
Csoma Sándor naplójából

2024. április 26., 13:17

Helyőrség
Csoma 240 – Magyar versekkel ünnepelték Kőrösi Csoma Sándor születésének 240. évfordulóját Újdelhiben