Liszák Lili: Fentről lefele és más versek

2024. február 03., 10:44

Sárkány Győző: Változat I. (papír, vegyes technika, 40 × 40 cm, 1992)

Mert anyám nélkül pucér vagyok

Ő körbeölelt,
én magamra húztam.
Letéptem arcát.

ugorjunk átkot
ki, mint veri lányát
úgy alussza álmát

vállamra vettem,
de
a
lejtő
meredek

több gaz kell, az kitölti a réseket.

Ázott zajban hallgatnak csontjaim,
de ahogy elég ajkamon a hó,
fejemen átkozott kakukként fészkel
jégvirág, majd töviskoszorú

fültágítód eltűnik tenyeremben,
többé el nem bújhatok.

Az alkoholizmus sem vezetéknév,
hogy öröklődjön,
szádból párolog a szentelt víz,
s ha beledugom ujjaim
a pokolra kerülsz

mert anyám nélkül pucér vagyok
kék palástja jócskán körbeér
Hiába szúrsz át, ha nem törik csont,
a velő majd benntartja lelkemet

Fentről lefele

Egy sündisznóvá görnyedt fa alatt
nézed, ahogy otthon saját magát
rakja ki a rubik kocka,
s egy óvatlan pillanatban
az egész elsötétül, hogy reggelre újra
önszántából összekeveredhessen.

Egy szép nap majd, mint Tóték.
Egyik cipősdobozból a másikba.
A világ kinövi az ökológiai lábnyomod.
Gondoltam előre szólok
a hó alatt meleg van,
(csak nem lesz, mi benntartsa)

A szivárvány végét
már rég lekaparták a betonról,
vagy olajfoltba fojtották
(Nem kötheted össze az eget a földdel)
így megy át rajtad is minden második autó.
Te pedig, a pocsolyába ragadt szivárvány
élvezed, ha átgyalogol rajtad
a Magyar Ártalmi Kultúra,
mert csak az provokál, ha a szádba lépnek.

Serceg az aszfalt a fogaid közt,
most nem fűbe haraptál.
S te, kinek akadt már
a Torkán MÁKos Rétes
Úgy vigyázz az életedre,
mintha bármi, azon a fán kívül
a sajátod volna.

metamorfózis

ingatag ágyon a lába keresztbe
lisztes kalácsban drága cseresznye
nyelve fülemben a tompa zörej
barna tenyérben fehérebb a tej

kerget a kása, s a társa a macska
sztahanovista a víg proletár
mellkasom sós szusi görcseit fázza,
cappuccino szaga szögbe megy át.

edz majd és élez a fekete élet
a kés által elvész, majd gondolatom
az erkélyen állva kihülve megázik,
mint rotációskapa, mint szerelem.

Farkas Wellmann Endre

Kutyavers

2024. február 02., péntek

Idegen tőlem az életem.

Kutyaszart gyűjtök egy metropoliszban.

Isten, kegyelmezz énnekem

és azoknak, akiket

a kutyák tesznek jobb emberré

és semmi más.

Blazsanyik Zsaklina

Katarzis

2024. február 01., csütörtök

Tocsogó vízben,
Az esőtől vétlen,
Üveges szemmel,
Némán meredek előre.

Mazula-Monoki Zsuzsanna

Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., szerda

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Klemm József

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Bánfai Zsolt

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Partmann Tibor

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

J. Simon Aranka

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Juhász Kristóf

Az erzsébetvárosi csodaszabó

2024. január 26., péntek

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.