Balázs F. Attila: Versek

2020. június 23., 08:15
Szabó Ottó: Lilith I.

Arc

 

a vonások kivehetetlenek
a magány tátogó harcsaszájában
horror és szépség

azt hisszük a víz végtelen
a megtisztulás alfája csupán
testünket óvó elem
a vég felé úszás pillanataiban

időmérő nélkül
sápadtan kelünk reggel
a hús még alszik
a csend
repedező fal
félelmeink napozó legyek

arc villan a tükörben
idegen vonás
én vagyok?
te vagy?
vagy valaki más

 

Múzsa

 

múzsám, te szépszárnyú lepke,
hímporod a képernyőt belepte

az ég beborult fölötted,
mint olvadt ólom
folynak az esőcseppek
álmaid savas esője
nyomot hagy
gyümölcsön, virágon,
a döbbenet megköti lábam
mint a szikkadó beton,

menj, ne nézz vissza,
nézd átszellemülve
a vidám délibábot
jelez táskádban az okostelefon:
üzenet érkezett.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 20-i számában.)