Balázs F. Attila: Versek

2020. szeptember 24., 08:25
Fazakas Barna: Hang (40 × 40 cm, 2017)

Mese

ahogy a téglavető agyagból
ő magányból vetett téglát
és a téglákból falakat emelt maga köré
éjszaka a csillagos éggel fedte be kunyhóját
nappal felhőkkel és az ég kék szövetével

eközben a nő magányból sodort fonalat
és álmokat kötött belőle énekelve

a férfi hallgatta az éneket
és arra gondolt, hogy bár sokféle
formát és színt öltenek a felhők

mégis kiszámítható a mozgásuk
az éjszakai égbolt végtelenül mély
megszámlálhatatlan csillagokkal
ám a titkát nem tudja megfejteni

és akkor a falakra nézett
ablakot képzelt rájuk
és ajtót melyen belép az asszony
akinek hangját régóta hallja
kezében a kötött álmokkal
amivel takaródzni fognak
hűvös éjszakákon…

Névnélküli

a memóriában
dallamok sodrása
zajok és kiáltások
sikító fények

ki dobol
a pokol tornácán?

nincs neve
mágia helyett
ütemet diktál
az elme történeteit
meséli
ismeretlen nyelven

a névnélküli
a múltból származik
a nyelv a jövőből
a vers megunt
bűvös kocka

míg kirakjátok
hallgatni fogok a versben

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)

Legfrissebb hírek
2020. október 27., 02:20
2020. október 27., 01:40
2020. október 27., 01:35
Legnézettebb
2020. október 22., 11:11
2020. október 24., 23:01
2020. október 23., 07:17
2020. október 21., 07:11
2020. október 25., 08:59
2020. október 23., 07:04