Fehér Miklós: nagy embernek készülök és más versek

nagy embernek készülök

ugye fiacskám
ez a gyerek még nagy ember lesz egyszer
mondja a tata a bátyámnak.

én nem tudok ott lenni
éppen nagy embernek tanulok az egyetemen
miközben a nyolcvanéves öregapám
két szívműtét után a juhászbottal szaladgál
az elkóborolt birkák után.

ezt az egészet ő nem tudja feldolgozni

hogy az ő fia
az én apám elment.

pedig a tata embert ölt börtönben ült
és mégse. 

hogyha egyszer valóban
nagy ember válik belőlem
elmesélem mindenkinek
nekem volt kihez felnőni.

engem ugyanúgy hívnak mint a tatámat.

porszívóval a sorok között

havonta egyszer írsz.

havonta egyszer válaszolok

jó hosszan mindenről beszámolok
sorokon át írok mi van velünk
velem
mennyire unom az egyetemet mennyire utálom
újvidéket. kezdetben imádtam és szerelmes voltam
aztán a város helyett egy lányba habarodtam bele.

emlékszel?

együtt mentünk a halászcsárdára
a tengeren tanultam meg úszni budva mellett
ahol a minigolfpályán verhetetlen voltam.
a mai napig nem tudom hogy tényleg megérdemeltem
vagy átadtátok a győzelem édes mámorát.

a kedvenc kávézónkban zsebre dolgozott a pincér
egyik nap kétszázhúsz
másnap kettőhetven ugyanazért.
jót röhögtél de odaadtad

az üzenetet kérdés nélkül
küldöm el.
válaszolsz
reméled minden rendben.
hát persze nagyszerű az élet
porszívóval szívom fel a darabkákat
amiket itt hagytál.

néha magamat is megtalálom
a törött szilánkok között.

mint a háborúban

mint a háborúban itt is
minden lehetséges.
esélyt sem adtál magadnak hogy megismerd
pedig elhiheted kiváló ember.
sokszor érdeklődik irántad
mégis milyen vagy.
biztosan nem tőled örököltem
az igazat mondom neki.
kivétel nélkül elárulom a közös dolgaink
vele könnyebb boldogulni főleg
őszintének lenni. elmondtam
milyen voltál.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. januári számában)