2020. november 26., 02:25
A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,
kotyvassz magad magadnak vakcinát!
Remegésekből az ajtókilincsen,
a látványból, s hogy láthat az, ki lát.
Ellenszer, ha nincs a gyötrelemre,
s bármerre tartasz, fúj a szembeszél,
bontsd a létet buzgó elemekre,
s hallgasd jól, melyik miről beszél!
Mert a világvándor útja szenvedés,
és minden, mi él, az értelmetlenül,
s nem múlik húsod alatt a viszketés,
de részecskéidben szépség szenderül,
titkos csodák történnek benned, és
érezni ezt csak idődbe kerül.
SZONETTEK A VAKCINÁRÓL
2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.
A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.
Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
Regős Mátyás | A kezdet után
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,a tejfehér, az ájulás, a felhő.Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Nagy Lea | Vakcina
Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.Hallottam magam is: slosszanunk csendben.Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.
Vesztergom Andrea | Vakcina
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,eldönthetetlen és antigén anyag,membránjaikban minket hordanak,vérünkbe kócolva minden színüket.