2020. november 25., 06:54
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,
a tejfehér, az ájulás, a felhő.
Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.
Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Körmeim ma vágatlanul letörnek,
hajam szála rőzseként ma elreped.
De változót csak változatlan tör meg –
hiányos leszel, míg leszek neked.
Ha hívlak is, ma csókod margarin,
felhasadtál, anyám, időm karmain.
Te ősvilág-sötétben voltál a vaj.
A margarinnal gyomrom eltelik,
ha vannak is, ne súgd meg terveid,
mert messzebb vagy, mint voltál a tavaly.
SZONETTEK A VAKCINÁRÓL
2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.
A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.
Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
Bék Timur | Vakcina
A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,kotyvassz magad magadnak vakcinát!Remegésekből az ajtókilincsen,a látványból, s hogy láthat az, ki lát.
Vesztergom Andrea | Vakcina
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,eldönthetetlen és antigén anyag,membránjaikban minket hordanak,vérünkbe kócolva minden színüket.
Nagy Lea | Vakcina
Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.Hallottam magam is: slosszanunk csendben.Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.