2020. november 26., 01:30
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.
Keringésnyi káosz, izzadó őrület,
meggondolatlan, szerteszét szalad,
követhetetlenül álnok és hanyag
lett a plazma szintje. Hősöket
keresnek, a visszafordítható szerint
valami véges káoszok helyett,
elfáradt és megáll lába,
ha előbújt, elérjük majd megint
matériája végül csak incseleg,
s visszabújik saját önmagába.
SZONETTEK A VAKCINÁRÓL
2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.
A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.
Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)
Bék Timur | Vakcina
A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,kotyvassz magad magadnak vakcinát!Remegésekből az ajtókilincsen,a látványból, s hogy láthat az, ki lát.
Regős Mátyás | A kezdet után
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,a tejfehér, az ájulás, a felhő.Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?
Nagy Lea | Vakcina
Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.Hallottam magam is: slosszanunk csendben.Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.