Nagy Lea: Vakcina

2020. november 25., 06:52

Gulyás Andrea: Angyalok városa (akril, vászon, 50 × 150 cm, 2018)

Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.
Hallottam magam is: slosszanunk csendben.
Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.
Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.

Áttetsző cseppek, mesélték, hogy fáj: látták.
Jönnek, mennek, fehér maszkosak, horizont legvégén.
A nyugalmat s csendet nem hagyja valami békén.
A változás a félelem, látták ijesztő utazását.

Burokba temetnek, észrevétlen: Hallgatok.
Ismeretlen mindez, kellene temetnünk.
Szenvedést tovább lökni: valamit tartogattok.

Nincs idő, s nincs tér, valaki remélt.
A vakcina még csak távlat, de már elég.
Halljunk fehér zenét.

SZONETTEK A VAKCINÁRÓL

2020. szeptember 26-án rendezték meg Budapesten, a Ferencvárosi Művelődési Központban József Attila és Illyés Gyula VERSengésének emlékére a Szonettpárbaj nevű költészeti versenyt, vakcina témában. Az alábbi költők villogtatták meg költészeti és orvosi tudományukat: Bék Timur, Halmai Tamás, Jónás Tamás, Nagy Lea, Farkas Gábor, Ferencz Mónika, Regős Mátyás, Vesztergom Andrea.

A zsűri tagjai (Erdős Virág, Miklya Zsolt, Weiner Sennyei Tibor) végül Regős Mátyás szonettjét találták a legjobbnak.

Tekintettel arra, hogy szerkesztőségünk egyik tagja vírushelyzet folytán már hónapok óta kint ragadt Magyarországon, beoltatta magát e versekkel, és megszerezte nekünk azokat.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)

Bék Timur | Vakcina
A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,kotyvassz magad magadnak vakcinát!Remegésekből az ajtókilincsen,a látványból, s hogy láthat az, ki lát.

Vesztergom Andrea | Vakcina
Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,eldönthetetlen és antigén anyag,membránjaikban minket hordanak,vérünkbe kócolva minden színüket.

Regős Mátyás | A kezdet után
Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,a tejfehér, az ájulás, a felhő.Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?

Juhász Zsuzsanna

Post és más versek

2023. november 21., kedd

Alkalmassá váltam a felfalatásra,
kezem-lábam ép,
liánálom az én múltam is,
fejem nagy,
akár a párnátlan alvó csecsemőké.

Kövesdi Károly

kivégzőosztag a kertben és más versek

2023. november 20., hétfő

mintha valami roppant hajócsavar
dohogna odakint a szilvafák alatt
a kataton csillagtalan éjben
mint az elszabadult hidrák
pattognak az elvágott gyökerek
valaki szántja a föld óceánját

J. Simon Aranka

Ősz hangjai és más versek

2023. november 19., vasárnap

Szeretnék elmerülni
éj sötétjébe, csöndbe takarózva
bámulni a feszes ég alatt
pislákoló mécslángként táncot járó
titkokat üzenő csillagokat

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.