Cséby Géza: Lengyel versfordítások

Piotr Bagiński: Búcsú apámtól

Nem voltam ott a temetésén. Nem szerette a temetéseket,
én pedig az évek múlásával egyre inkább hasonlítok hozzá.
Nem láthattam hát a lovat, amelyik odalépett
a kerítés mellé, ahová apámat temették,
valószínűleg azért, mert apám még verseket sem olvasott,
ezt anyjától örökölte, aki még verseket sem olvasott,
és apjától, aki hasonlóképpen még verseket sem olvasott;
ráadásul szárnykezdeményei sem voltak.
Nem hallottam a búcsúbeszédet, amit unokája
mondott, aki a fiam, aki bíró.
Állítólag a beszéd nem hasonlított az ítéletek szokványos indoklásához.
Minden bizonnyal azért, mert a profik
sohasem keverik össze hivatali és magánügyeiket.
Apám nem hitt Istenben, talán épp azért, mert nem olvasott verseket,
de olvasta Darwint, De Ville-t, a Larousse-szótárt
és az Állami Állatorvosi Könyvkiadó köteteit.
Nem hitt a csodákban, bár sikeresen
vezetett le egy szülést a konyhaasztalon
és sikeresen varrta vissza egy bizonyos górál
saját menyegzőjéről tenyerében elhozott fülét.
Nem hitt a gyógyulásban, ennek ellenére
kezelésekre járt gyógyfürdőkbe.
Apám nem hitt Istenben, de rendszeresen járt templomba,
nem hitt a kommunizmusban, de ott volt a felvonulásokon,
fenntartásai voltak a kapitalizmussal és a Szabad Európát hallgatta.
Nem hitt abban, hogy sokáig él.
Amikor kilencvenéves lett, elhatározta, megbizonyosodik
Isten létezéséről.
Minden bizonnyal a csodálkozás miatt
távozott szélesre nyitott szájjal.
Én az évek múlásával egyre inkább hasonlítok hozzá,
talán épp ezért kételkedem Isten nem-létében,
bár a keresztények Istenében nem hiszek,
hiszek a „Mi Atyánk”-ban.

Jerzy Fryckowski: Jerzy Popieluszko levele édesanyjának

Anyám
Kápolnám szűkebb lett
Mérete egy autó csomagtartója
Tudom Krisztus már járt itt
Ott az emelő és pótkerék között
Nem kapok levegőt
A felnipucoló-rongy számban
Az utolsó út íze

Ismét elesek
Nincs itt Veronika
Nyakamon a kő nehéz mint a kereszt
És Simon is messze van

Anyám
Mindig is mondtam
Hogy a Golgota itt van a Visztula partján
Lándzsa helyett az ávós gumibotja döfi oldalam
Nekik már ecetre sem telik

Ne rohanj Anyám
Nem érsz ide
A víztükör már összezárult
A meder iszapos és bizonytalan akár az ő hitük

Anyám
A levegő egyre fogy
Fulladok nem tudom
Elküldeni neked fiad utolsó búcsúszavát

Anyám
Ez csak egy kő
Elég kioldani a kötelet
És felemelkedem

Zbigniew Herbert: Nagymama

legeslegszentebb nagymamám
hosszú szűk szoknyája
megszámlálhatatlan
mennyiségű apró
gombjai
akár az orchideák
akár a szigettenger
akár a csillagcsapat

a térdén ülök s ő
péntektől vasárnapig
a mindenségről
mesél
nekem

hallgatom
s mindent tudok –
– amiről mesélt
csupán származását nem áruja el
nagymamám Bałaban Mária
Mária a Tapasztalt

semmit nem mond
az örményországi
mészárlásokról
a törökországi
vérfürdőkről

a csalódásoktól akar még
pár évig megmenteni

tudja úgyis rájövök
és megismerem
szavak átkok és könnyek nélkül
a szavak
durva
felületét
és mélységét