Derzsi Pál: Keresztek utak nemecsekkel

2023. január 28., 09:28

Tenk László: Tragikus kép... még egy (olaj, tempera, farostlemez, 100 × 70 cm, 1992)

Imsikek lelke indul cikázó útra
szánbakok fölött a fák gyér villámain
haszna hiábavalósága is léhán ragyog
csak az ölelés nem törhető hátra

lehet ott vagyok vagy már nem is
csak porzó jégháton kiáltás szorult torok
bizalom s jövőtől rettegés:
duális halálosztagok…

semmit sem oszt szoroz hogy
kőarcok s -lelkek a felmenőim
talán a lényem is falni tülekvő farkasok őse
íjak árnyékát nyíltalan átszövő
félelem okádta remény vagy az se…

dehogy még ez a káoszos euverzum
sem senkié s né még én sem az vagyok
ki is lehetne az
kinek arcára nyugodt poroszkán nőhet a moha
vakító galambszar csipkézte patina miegymás
húsomba szánthatják az összes ősöm is
hiába
nem leszek azonos magammal soha…

huj huj hajrá
sikamlik arcéleken a sík a puszta
parti fűzek falából a lovasok
bugyborgó hullámokba lépnek kacagva
azóta is
leskellő halálnak ellenében makacsul
haza

és szűk idők teltén hogy hogy nem
jajjal is édesen arcomra szajzik a hon óhatatlan
az egyetlen csodaszarvassal – mert ilyen senkinek! –
ilyen hallali nem tör föl soha sehonnan

életemre csendet néma keservet én terítek
semmimre büszkén a lélekmelegben
jól tudom
vissza ugye sosem fordulnak a szilaj lovasok

de itthon ó itthon ti boldog itthonok
rám ronthatnak elragadni bárhonnan bárkik
szárnyalva és tetten érve nyilalló ujjongásban
acélvért én
hát belétek is ekként alvadok…

cirádák nélkül a reggelek úgy valójukban
idesimulnak gyöngéden
– csontot törnek –
lélektükör a járomló ferde szem bogára
az arc is pogány szúrákba köttetett
s időtlenségébe veszve ott szunnyad éberen
múltja tán jövője
vagy csak téveteg kísértetek?

farakásokká rendeződnek a bordáim
ahogy ránk hág talmi diadalában
s vérpiros üdvkört csördít hosszan a mohóság
füvészkertek gittek megrongyolt napok éjek
sorsom veletek
a titkos kipukba bogozott
meghekkeletlen mene tekel
kisbetűs közös fölmagasztulás
föltámadok sírok meghalok
s tovább viszlek te örök jajdulás
a belénk falazott lázas nemecsekkel.

Kövesdi Károly

kivégzőosztag a kertben és más versek

2023. november 20., hétfő

mintha valami roppant hajócsavar
dohogna odakint a szilvafák alatt
a kataton csillagtalan éjben
mint az elszabadult hidrák
pattognak az elvágott gyökerek
valaki szántja a föld óceánját

J. Simon Aranka

Ősz hangjai és más versek

2023. november 19., vasárnap

Szeretnék elmerülni
éj sötétjébe, csöndbe takarózva
bámulni a feszes ég alatt
pislákoló mécslángként táncot járó
titkokat üzenő csillagokat

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.