Látható beszéd
1
most nyárutó van
jeges záporok
ostromolják a földemet
örvénylő ős-erők
még virradat előtt
s nem tudom
ebből mennyi a való
a visszatérő e g é s z
de lehet
hogy álom-törmelék
hazátlan múlt
s nem-létező jövő
2
ha az éjszakában
összeomlik
a szemmel-látható
az lehet varázslat
elröppenő való
tűnő árny az ébredésben
l á t h a t ó b e s z é d
alant a mélyben
és fent a csúcsokon
ragyogó sugár-özön
ez volt egykor
a tulajdonom
egy földre hajló pillanat
amiből semmi se maradt
3
közel volt hozzám az óceán
szinte magához ölelt
egy-egy sirály-villanás
s néhány csiszolt kő maradt
ma is itt vannak mind velem
láthatóak és h a l l h a t ó a k
a végtelen
hullámterek
Egy délután jelei
1
ha már elért a délután
a lassan hasadó egek
óvatosan megérintenek
hogy még ne l é p j e k
de ne is á l l j a k
hiszen a távol mozgó e g é s z
végleg magával sodorhat
oda ahonnan
nem látható már a holnap
s ami ma volt
az is bizonytalanná lett
emléktelen a röpte is
akár az elmúlt századé
bárha olykor éjutón
még kiárad
s felragyognak benne
az egykori tájak
égő tetők nádkévéi ropognak
és nem látható mögöttük
semmilyen holnap
és ígéret sincs
egy mondat
amely erős hazává bomolhat
vagy legalább o t t h o n n á
menedékül
s helyet adna
nekem is végül
2
az időtlenség szavai
a lehet és a nem lehet
e kettős fenségen áthajolni
s megnézni hogy van-e üzenet
vagy jel akár a felhők mögött
ébensötét vagy lángvörös
mert nincs már semmi
semmi fájdalom
s mégis
micsoda erők és hatalmak
pulzálnak a mélyben
ezt hallgatom
és már úgy vagyok itt
hogy nem is vagyok
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)
Abban az évben Kythira görög szigeten töltöttem a nyarat. Egy a hét ion sziget közül, az egyik csendes sziget partján. Egy svéd nőt kerestem, azért mentem Kythirára. Azt képzeltem, Annelie a neve, hosszú lábú, magas, vékony, szőke és kék szemű, az arcbőre pedig feszes, edzett és barna, mert Indiából jött és sós, nedves szél meg forró nap érte.
Mostanában, ha visszatekintek a múltra és átfogó értékelés csinálok, úgy látom, tulajdonképpen mindig önmagamat írtam. Olyan témákból merítettem, amelyek, ha nem is velem, de a környezetemben történtek. Gondolok egyrészt a parasztvilág lassú elmúlására, másrészt pedig az újból létét kezdő szlovákiai magyar értelmiség sorsára, törekvéseire. Az utóbbi időben már nem írok, bár tartozom még az életrajzi írásaim harmadik kötetével. A gyerekkor és a diákkor után az úgynevezett legénykorral. A háború utáni öt-hat évben hontfüzesgyarmati legény voltam, kalapban és csizmában, ennek a
Trianon és a székelység, a háború után magukra maradt lányok, asszonyok, nagyanyák fájdalma örökre velünk marad. Hordozzuk magunkban a traumát, a hiányt, a szétszaggatottságot, „a darabokra tépett tájat”, az „emberevő békét”, az „egy nehéz vonalat”, a „repedések mögötti sötétséget”, a „béke iszonyú pillanatát”, a „félelemgyereket”.
A Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. a Trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett Trianonnal vagy bármilyen Trianon-élménnyel kapcsolatos irodalmi mű létrehozására. A pályázati felhívásra 155 érvényes pályázat érkezett. A díjazott pályamunkák az ősz folyamán olvashatók lesznek a Helyőrség.ma portálon, a nyertesek névsorát pedig most tesszük közzé. A pályázat nyertesei 50 ezer Ft jogdíjban részesülnek, illetve kategóriánként a legjobbnak minősülő írások szerzőit további 100 ezer forint jogdíj illeti meg.
Tavaly jelent meg Fellinger Károly Csatangoló című gyermekverskötete, melynek versein át a költő, a kis és a felnőtt olvasók becsatangolhatták a mátyusföldi, a felsőcsallóközi és a Pozsonyhoz csatolt falvakat. A nemrég napvilágot látott Barangoló című verseskötet megjelenése szinte várható volt, hisz egyetlen könyvben sem becsatangolni, sem bebarangolni nem lehet Felvidék összes magyarlakta települését.