Gál Sándor: Versek

2020. szeptember 25., 10:07
Fekti Vera: Kék táj (akvarell, papír, 50 × 60 cm, 2019)

Látható beszéd

1
most nyárutó van
jeges záporok
ostromolják a földemet
örvénylő ős-erők
még virradat előtt
s nem tudom
ebből mennyi a való
a visszatérő e g é s z
de lehet
hogy álom-törmelék
hazátlan múlt
s nem-létező jövő

2
ha az éjszakában
összeomlik
a szemmel-látható
az lehet varázslat
elröppenő való
tűnő árny az ébredésben
l á t h a t ó b e s z é d
alant a mélyben
és fent a csúcsokon
ragyogó sugár-özön
ez volt egykor
a tulajdonom
egy földre hajló pillanat
amiből semmi se maradt

3
közel volt hozzám az óceán
szinte magához ölelt
egy-egy sirály-villanás
s néhány csiszolt kő maradt
ma is itt vannak mind velem
láthatóak és h a l l h a t ó a k
a végtelen
hullámterek

Egy délután jelei

1
ha már elért a délután
a lassan hasadó egek
óvatosan megérintenek
hogy még ne l é p j e k
de ne is á l l j a k
hiszen a távol mozgó e g é s z
végleg magával sodorhat
oda ahonnan
nem látható már a holnap
s ami ma volt
az is bizonytalanná lett
emléktelen a röpte is
akár az elmúlt századé
bárha olykor éjutón
még kiárad
s felragyognak benne
az egykori tájak
égő tetők nádkévéi ropognak
és nem látható mögöttük
semmilyen holnap
és ígéret sincs
egy mondat
amely erős hazává bomolhat
vagy legalább o t t h o n n á
menedékül
s helyet adna
nekem is végül

2
az időtlenség szavai
a lehet és a nem lehet
e kettős fenségen áthajolni
s megnézni hogy van-e üzenet
vagy jel akár a felhők mögött
ébensötét vagy lángvörös
mert nincs már semmi
semmi fájdalom
s mégis
micsoda erők és hatalmak
pulzálnak a mélyben
ezt hallgatom
és már úgy vagyok itt
hogy nem is vagyok

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában.)

Legnézettebb
2020. október 17., 10:42
2020. október 19., 11:18
2020. október 19., 11:14
2020. október 21., 07:11
2020. október 18., 10:37
2020. október 17., 10:55