Kolev András: Látlelet – versek

2022. június 12., 06:18
Todor Tamás: Under the Moon (100×95 cm, olaj, vászon, 2018)

Látlelet

A szembeszélbe nagybetűt kiáltok,
ahonnan jöttem, nincsenek hegyek,
a csillagok nem lámpafény-szilánkok,
nem tűnnek el, ha innen majd megyek.

A múlt kísért, a most, akár a börtön,
nehéz idők, sok minden hasztalan.
Mi összegyűlt, a holnapokra költöm,
a jóslatoknak szörnyű hangja van.

Széthull a rend, az ember megbolondul,
elnyűtt igék közt térdre kényszerül.
Semmit sem ért, nem néz a dolgokon túl,
csodát remélve bambul tétlenül.

Alkudni kezd, saját zsebére számol,
hibákat halmoz, mentséget keres.
Egy perc alatt kifordul önmagából,
s hogy félrelépjen, több mint módszeres.

Bálványt imád, a hírhozóknak hódol,
utál s ítél, a falra bátran ír.
Új hőst teremt akármelyik csalóból;
bármit kibír a szent plakát-papír.

Habzsol, vedel, tömény szerektől szépül,
már azt se tudja, férfi vagy leány.
Miért van itt, azt elfelejti végül;
az égre köpköd és a földre hány.

A szembeszélbe nagybetűt kiáltok,
ne bánts ezért, hazudni nem lehet.
Mit olvasol, nem szépre fent sirámok,
nem más ez itt, csupán egy látlelet.

 

Szembesítés

Kérdőre vonnak, bármit bír a bársony-,
a vállaidra ráhízott kabát.
Úgy válaszolsz, egy fél mondat se ártson,
hiába érzik izzadságszagát..

Örök szabály: a bátor visszatámad,
s az túl puhány, ki halk és semleges.
Keményen érvelsz, torkot ér a lábad,
s erőd elég, hogy bosszút emlegess.

Ha mégis botlasz, hátulról meséled
a kellemetlen, kínos helyzetet.
A kétkedőkre tornyosul személyed,
a részletekről tudni sem lehet.

De majd ahol már nem lesz még egy mérleg,
hol minden szóra, tettre fény derül,
s az ég miként akárki mást ítél meg,
mi itt előny, ott nem jut részedül.